Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1910

— 31

istenség már elvégezte, amikor önmagát önmagának feláldozta. Nekem úgy tetszik, hogy a hitnek e nagy intézményénél, az egyháznál, nem volt meg az a nagy hit, amelyre Jézus példát mutatott. Különösen kevés hitet mutatott az egyház aziránt, akinek Jézus magát előszeretettel nevezte, az embernek fia iránt Az embert úgy tekintette és kevés kivétellel tekinti még ma is, mint aki Ádám apánktól kezdve le a ma született csecsemőig, mind az ördög szolgálatában áll és mind méltó arra, hogy az igazságos Isten örök kárhozatra juttassa. E nézetben legkevésbé osztozik az unitárius egyház, de még ez is túlságosan el van foglalva a menyország kérdésével és kevés hite van az emberben, kevés reménye abban, hogy az ember van hivatva isten országának megvalósítására e földön. Pedig ha Istennek valamelyes célja volt e kis földgolyó megteremtésével és az azon levő élet létrehozásával, úgy az ez erkölcsi, e lelki cél megvalósítása lehetett, hogy mi legyünk tökéletesekké, mint a mennyei atya tökéletes, hogy mi legyünk vele egyek, ha erőben és hatalomban nem is, legalább akaratban és érzésben. És az Isten nem tűzhetett az emberiség elé olyan célokat, amelyeknek elérésére erőt, tehetséget nem adott. Kishitűség az, mely az ember üdvözülését e földön lehetetlennek tartja, vagy azt az emberen kívül álló erőtől, Isten könyö- rületétől, a Krisztus érdemétől, vagy a Mária és az egyház által csinált szenteknek protekciójától reméli. Ha az emberiség tett vagy egy lépést végcélja, a tökéletesedés felé, azt mindig a saját erejéből, a saját munkájával, törekvésével tette s benne Isten ereje így bensőleg és nem kívülről munkált. „Segíts magadon és az Isten is megsegít“, mondja a természetes gondolkozásból kialakúit magyar közmondás.

Távol legyen tőlem, hogy én hibáztassam az egyháznak egy jövő életbe vetett reményét és fenkölt célját, hogy az embereket legalább a jövő életben méltóvá tegye az Istennel való együttélésre. Meggyőződésem azonban az, hogy a jövő életre akkor leszünk leginkább érdemesekké, ha ebben élünk helyesen, úgy, amint nekünk erre Jézus példát mutatott. Én hiszem, hogy az egyháznak nincsen korunkban sem magasztosabb feladata, mint hogy megvalósítsa vagy legalább megvalósítani törekedjék az Isten országát e földön, amint arra Jézus törekedett.

Lehet, hogy e cél megvalósítására más, tán egészen új esz