Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1910

— 25 petének tekinteni s így fölötte napirendre térni. Másodszor, mert a szabadelvű gondolkozás, melyet teljes joggal első sorban az unitárius egyházzal szoktak kapcsolatba hozni, legalább azon körökben és országokban, hol ez tényező, még nagyon határozatlan álláspontot foglalt el az egyház kérdésében.

Alig pár hónappal ezelőtt s csaknem az itt is jelenlevő közönség előtt, szerencsés voltam elmondani nézetemet, melyben tán némi igazság is volt, korunk elfogult, divatnak hódoló, újságra vágyó, csak egyéni érdeket szolgáló és a lelki életet elhanyagoló gondolkozásmódjáról, mely nemcsak a biblia megcáfolt állításain, hanem megcáfolhatatlan örökigazságain is nagyon könnyűszerrel túl teszi magát. Ez a gondolkozásmód nagyjában és általában érvényesül az egyházzal szemben is. Az egyháznak voltak és vannak nagy hibái, tévedései, visszaélései, hamis követelményei és áltekintélye is, de voltak és vannak örökigazságai, érdemei és lényegéhez tartozó tekintélye is, a melyeknek kellő értékeléséről elfeledkeznünk nem szabad, s melyeket elvetnünk nem lehet.

Már a latin hexameter szerint van bennünk isten és az mozgatja az emberi lelket. Azonban az istenségnek e működése az emberben nagyon különböző és örökké változó, fejlődő alakban nyilvánul. Az emberiség történelme e változás, e fejlődés, a tökéletesedés történelme. E folyamatot megállítani, lekötözni nem lehet s az egyház hibái és tévedései általában mind abból a forrásból származtak, hogy egy bizonyos kor felfogását, hitét és meggyőződését örök időkre szólóknak hirdette s azoknak megtartására minden eszközt felhasznált. Pedig Jézus a synoptikus evangéliumok ös^zhangzó tanítása szerint azt tanította (Mt. 9. 17., Mk. 2. 22., Lk. 5. 37.), hogy senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe ; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket és a bor kiömlik és a tömlők is elvesznek. És a vallásos életben az egyház csak ilyen tömlő, melynek a hit szerint kell alakúlnia annak megtartására és mint ilyen mindig nélkülözhetlen.

Az egyház történelme nyilván ezt a folytonos alakulást mutatja. Jézus maga, a négy evangélium összehangzó tanúsága szerint, e később oly nagy hatalommá fejlődött intézményről úgyszólván semmit sem tanított és az ő gondolatában, hogy sokat ne mondjunk csak másod vagy harmadrendű helyet foglalhatott el, ha tán nem