Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1910

— 20

szemben intézeteinkkel, ifjainkkal, híveinkkel, egyházunkkal, hazánkkal és az emberiséggel.

Unitárius tanár! E szavak kiejtésénél dicső elődeinknek egész sora jelenik meg előttem. Azoknak sora, akik tudták, hogy miképen kell célunk és eszméink érdekében küzdeni ; tehetségeiket, sőt egyéniségüket is szeretett egyházunk javára, előhaladására érvényesíteni, sőt kamatoztatni. Nem voltak ők szaktudósok, mint ezt a mai kor kívánja; hanem volt nekik általános műveltségűk, tiszta, világos értelmük, szerető szivük, minden jóért és az egyházért nemesen lángoló lelkesedésük. S ezek megtanították őket mindig, hogy mikor és mint kell tenniök. Elméjüknek fényével, világosságával, szerény szivüknek szeretetével, lelkűknek buzgóságával tiszteletet, elismerést igyekeztek szerezni önmaguknak; de rajta voltak, abból a fényből és szerétéiből bizonyos rész mindig visszasúgá- rozzék a mi intézeteinkre, intézményeinkre és egyházunk egyetemére. Szerettek másokat Krisztusi igaz szeretettel, hogy mások is szeressenek minket; jók voltak magaviseletben és cselekedetben másokhoz, hogy mások is olyanok legyenek velünk szemben.

És példájukat szent örökség gyanánt reánk hagyták! Ön kedves kartársunk! ma a dicső elődöknek utódai sorába lépett; a reánk hagyott drága kincsnek velünk együtt közös örököse lett. Jöjjön velünk, haladjunk együtt a szent nyomdokokon s igyekezzünk az örökségünket nemcsak megőrizni, hanem azt szebbé, fény- lőbbé és becsesebbé is tenni.

Ránk az ifjúságnak tanítása, nevelése hárul. Nagy kiváltság, igen nagy bizalom ez velünk szemben: a jelent és jövendőt tartant kezünkben. A tér, amelyet megmunkálásra választott s melyre elválasztatott, legyen szent ön előtt, mert nemcsak az értelem földjét, hanem a szivek rögös barázdáit is kell mivelnie. Tanítson, de neveljen is. Elődeink — mint említém — nem szakemberek, hanem általános míveltséggel rendelkező egyének voltak. Ők nemcsak tanítottak, hanem — és pedig főkép — neveltek is. Jó pedagógusok voltak. Velünk együtt igyekezzék ön is jó pedagógus lenni. De ne csak elméleti pedagógus legyen, — hiszen a legszebb elmélet is keveset ér, ha nem valósítható meg, — hanem legyen valóságos, tiszta gyakorlati pedagógus. Vegye figyelembe, hogy Rousseau elméleti rendszere nem sok nyomot hagyott, de Pestalozzi gyakor