Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909
A dékán megnyitó beszéde az 1909—10. fanév kezdetén. Mélt. és főt. püspök úr. Kedves kartársaim és tanítványaim! Először is a hála és köszönet meleg szavait intézem a Mélt. és főt. püspök úrhoz, mert hogy intézetünk nemcsak címben, hanem erőben is oly nagy lendületet nyert, azt első helyen szeretett püspökünk lelkes közreműködésének köszönhetjük. Nem akarom fölidézni a múlt idők nehéz küzdelmeit, nem akarok rámutatni haladásunk lassúságára, elég nekem, hogy most ör vendezhetek az új idő kezdetén. Elég, hogy fölemelhetem reménységem szárnyait abban a biztos tudatban, hogy ezentúl nagyon sokat megvalósíthatunk abból, ami eddig csak ábránd és óhajtás volt. Új rendes tanáraink Csifó Salamon és Gálfi Lőrinc nem új emberek, hanem régi munkatársaink, akiket jól ismerünk s akiknek erős vállaira immár teljes bizalommal nehezítjük a nagy és magasztos föladatokat. Önökhez is nemes ifjúság, barátaim, egy pár szavam van. Mindnyájan jól ismerik, hogy pályájukra vonatkozóan két hatalmas fölfogás uralkodott. Egyik az, amelyre a próféták támaszkodtak, hogy őket maga Isten hívta el, hogy szóljanak az ő nevében bátorsággal. A másik, amelyet Jézus vett gyakorlatba s amely az elsővel szemben nagy haladást mutat, ez volt: Köves setek engemet és titeket emberek halászaivá és az istenországa sziklájává teszlek. Szép és megható mindkét módja az elhívásnak, mert az egyik Istentől, a másik Jézustól ered, de én önök előtt, a jelen kor egyik legmodernebb prófétája, Tolstoj szavait kívánom hangsúlyozni, aki azt mondja : elhívás, ha valaki önmegadással rá szánja magát egy munkára. Nem mondom s önök se hitegessék magukat azzal, hogy azért jöttek a papi pályára, mert hallották az isteni hívó szózatot. Azt sem mondom, hogy azzal a gondolattal vannak áthatva, hogy a Jézus Krisztus apostolai lesznek, hanem azt mondom, szállja meg az erős, bátor elszántság szívókét. Tűzzék ki maguk elébe a nagy célt. Dolgozzanak. Erősödjenek és önök apostoli próféták fognak lenni. Az új idő nagyon előnyös változást hozott létre, amit a tanrendből már észre vehettek. Megszaporodtak a seminariu-
