Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909
Megnyitó beszéd. Mondotta: Kozma ferenc, iskolai felügyelő gondnok. Tisztelt Közönség! A középiskolai nevelés és oktatás s túlnyomóan ez utóbbi tantervének, módszerének rendezése nehány évtized óta annyira domináló törekvése lett a közoktatásügyi kormánynak s az általa keresztűlvitt törvényhozási intézkedéseknek, hogy az egyházak is, amennyiben középiskolát fenntartó jogaikhoz ragaszkodtak, legnagyobb erőfeszítéssel igyekeztek és igyekeznek ma is ez intézeteik külső és belső szervezésével eleget tenni azon igényeknek, amelyek jogaik érvénybentartásával szemben támasztattak. S csak amikor már áldozataik a kimerülés határához juttatták, vették észre, hogy tulajdonképeni egyházi érdekeik biztosítására még fontos tennivaló hárul reájuk. Hogy a közoktatás törvényesen körvonalozott feladatai megfelelhetnek ugyan a nemzeti és általános míveltség kívánalmainak, de az egyház különleges célja és érdeke : a vallásos nevelés sem maradhat eddigi állapotában, ha a középiskola egyházi jellegét nemcsak címben, de lényegben is biztosítani s így a ráfordított áldozatokat indokolni és gyümölcsöztetni akarjuk. Mert a középiskolai ifjúság sokoldalú foglalkoztatása és gyorsan fejlődő szellemi képességeinek fokozott igénybevétele könnyen eltereli figyelmét attól az eszmekörtől, amely korunk anyagira törekvéseiben amúgy is a háttérbeszoríttatás veszélyének van kitéve. A vallásos eszmekör ez, amely régen uralkodott az elméken és sziveken s irányítója volt az erkölcsi életnek és közszellemnek, de ma már ezekkel együtt a hanyatlás tüneteit mutatja. Ezt pedig az egyház összetett kézzel nem nézheti, ha az emberiség sorsának intézésében vezető hivatásáról lemondani nem akar. Már pedig ezt nem akarhatja, mert akkor létjogosultságát tagadná meg.
