Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909
54 — szabad ezt hoznia. De ez a mi együttes munkánktól függ. Hogy önök további lelkesedést, erőt merítsenek, mi igyekezni fogunk elvezetni ifjúi lelkűket a lehetőleg kies mezőkre. Az ó-szövetséggel be fogják járni Kanaán, Egyptom, Assyria, Babylon és Persia földjeit, látni fogják évezredeknek bölcsességeit, a sok reményt és csüggedést, a nemes fejlődést és mindeneknek felette azt, hogy mikép bontakozik ki a felhőből az egységes szerető atya. Az újszövetségben füleikbe csengenek majd Jézusnak mézédes szavai és az egyetlen szerető Atyának segedelmével, az idvezítő vezetése mellett, be fogják járni a Galileai tengernek szépséges tájait, megpihennek az olajfák hegyén, hajlékot épít- nek Bethaniában, majd sírni fognak Dávid városában, Salamon templomában. S míg a vallások történetében látni fogják, hogy az élet a vallással a legrégibb időtől kezdve összeforrt, hogy a vallás nemcsak az erkölcsnek, hanem a tudománynak és művészetnek is édes anyja; míg a bölcsészet önmagukba elmerülni, önmagukat megismerni tanítja: addig az én tárgyam közelebb jön az élethez s igyekezni fogok vezetni önöket végig ama panorámán, amelyet mutat nekünk az egyház történelme a betlehemi jászoltól a mai korig történelmi és jogi fejlődéseiben. Egy folyamra bocsátjuk rá ezzel kicsiny sajkánkat, egy folyamra, mely visz, ragad minket magával félelmes avagy szépséges tájakon, egyenes avagy kanyargós útakon, sziklák közt, vízeséseken, felzavart avagy tiszta vizeken. Ahol megyünk, amit látunk figyeljék meg, mert az az élet; a rideg élet a maga valóságában, szépségében vagy csúnyaságában; ahol megyünk, az az élet, amely bár elmúlt, de részleteiben avagy egészében ismét, újra visszajöhet. Nem kicsinylem, nem is szabad, de nem is tudnám kicsinyleni theologiai intézetünknek egyetlen tantárgyát sem, hiszen tény és való, hogy a theologusnak első sorban biblicusnak kell lennie, azután pedig otthonosnak kell éreznie magát a bölcselemben, mint bevezető tudományban, a hit- és erkölcstannak fejlődésében s egyes ágazataiban. Azonban senki se vegye tőlem rósz névén, ha csupán nehány sorban rámutatok a saját tárgyaim fontosságára. Nézetem szerint hiábavaló minden eszme, ha meg nem va