Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909
Vári Älbert vallástanár beiktatása. Ima. Mondotta: Gálfi Lőrinc. \ Isten, mennyei jó atyánk! Leborulunk előtted, hogy imádjuk a te nagyságodat. Tudjuk, hogy neked nincs szükséged a mi imánkra és hogy a mi szavaink semmit sem adnak a te tökéletes dicsőségedhez; nekünk azonban szükségünk van a te jelenlétedre és jó minekünk elmerülnünk a te végtelenséged szemléletében. Mik is vagyunk mi, atyánk, a te arcod előtt és miért gondolsz te reánk a te végtelenségedben? A te „legyen“ szavadra állott elő a nagy mindenig és akaratodra van, vagy múlik el belőle az ember: mi pedig gyengék vagyunk, Istenünk, kik nem tudunk életünkhöz egy napot, avagy csak egy órát is hozzáadni. Közeledhetik-e a teremtett a teremtőhöz? Lehet-e a gyarlóból tökéletes ? Láthatja-e a véges végtelent ? Ezek a kérdések foglalkoztatják elménket ez órában, ezekre várunk feleletet tőled, Istenünktől. Hisszük, nagy Istenünk, hogy te jó atyánk vagy nekünk, ki gyermekeidet céllal teremtetted és részt adtál nekünk is a te végtelen dicsőségedből. Tudjuk, hogy még távol állunk tőled, mint az ég a földtől, azonban érezzük, hogy a hozzád való közeledés életünknek egyetlen nagy feladata. Erre munkálunk egész életünkben, e hivatásunkat teljesítjük ez órában is. Oh milyen jól esik a mi lelkűnknek, hogy már nem vagyunk e nagy feladat kezdetén! Nagy szellemek, a te prófétáid lelkei lebegnek körülöttünk, kik megtanítottak már, hogy miképen kell neked szolgálnunk, mi a mi rendeltetésünk, és hogy nincs külömb- ség a mi akaratunk és a te akaratod, a mi dicsőségünk és a te dicsőséged, a mi életünk és a te életed között, hanem benned vagyunk, élünk és mozgunk és a mi lelki életünk a te lelki életed. V . • r-
