Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909

— 28 —

lett a mázolmány. Forgatom diákköri dolgozataimat s a vigil-szoba szivarfüsttől kehes petroleumlámpása jut eszembe, melynek lucus a non lucendo világánál ősi diák cunctator virtuskodással kellett titkon meglopnunk az éjszaka csöndjét virradatig tartó vidám kör- mölgetéssel, csakhogy a tanári piros plajbász ákom-bákom betűinek valamivel soványabb legyen az aratása. Az a dolgozat-írás, az akkor nagy munka volt. Herculeus labor. De érdemes volt beleizzadni, de megérte az átvirrasztott éjszakát, mert a saját erejében való bizakodást öntött a diákba. A jutalma is megjött: egy-egy sajátságos kövérségre meghízott kettős szárú felkiáltójele a piros plajbásznak a dolgozat lapszélén Ezekkel a furcsa jelekkel fejezte ki ujjongó örömét és elismerését a tanár, ha lendület, ha formaérzék, ha ritmus lüktetett a diák szárnypróbálgatásaiban. Egyébfajta erényeknek vékonyabban csurdogált az elismerés s nem ilyen rejtelmesen sokat mondó hieroglifákban. A szerkezet lehetett laza, a tudás fogyatékos, az még nem volt halálos baj, azon még lehetett segíteni, az még számíthatott egy kis irgalomra, de ha 4—5 e betű került egymás mellé, mint akár ebben a mondatban is, föltétlenül lecsapott a villám a Kazinczy csemetére egy-egy vészjósló eee alakjában.

Kanyaró Ferenc 20 évig volt az intézet tanára, a történelem és filozófia, de kivált a magyar irodalomtörténet tanára. Egy nemzedék tanult tőle pennaforgatást. Tanításának híre kelt a városon s ügyvédi irodákban és szerkesztőségekben keresett cikké vált az ő keze alól kikerült diák, mint a boltban a jó portéka. Kathedrá- jához görcsösen ragaszkodott, - megosztani se szerette mással, megválni tőle éppen nem tudott. Rogyadozó inakkal, botra támaszkodva, idegeiben egy szörnyű betegség kérlelhetetlenül romboló kórjával is évekig följárt előadásra. Aki látta, elfacsarodott a szive a szánalmas látványon, csak az ő lelki erejét nem tudta megtörni semmi. A sarkában settenkedő rettenetes fekete vendéget is csúffá tette azzal, hogy nem hitt benne. Vértezete védte a kemény janicsár vitézt s van abban valami sírnivalóan megkapó, hogy összes testi lelki ereje közt ez szakadt le róla legutoljára, a gúny. Gyöngének és elérzékenyültnek nem akart látszani, ezért erőszakolta magára a rideg cinizmust, szemfedőűl egy elveszített élet meg nem ismert boldogságára. Könyvei közé húzódott s ajtaja és szive min