Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909

— 11 —

dázatok a maguk keresetlen egyszerűségükben emberi mivoltunkkal és keresztényi nevezetünkkel együtt járó kötelességeinkre tanítnak. Az apostolok hősies bátorsága és önfeláldozó lelkesedése az igazság mellett való tántoríthatlan kitartásra kölcsönöz erőt. A reformátorok és vértanuk élete és halála ma is a lemondást és az önfeláldozás fenséges erényét gyámolítja. Az egyházak történelme, a különböző korok vallási felfogásának fölelevenítése, a dogmák fejlődése és kialakúlása mind növeli buzgóságunk lángját s fejleszti hitünk világát. Így táplálja a múlt a jelent és jövőt. így ölelkezik össze a múlt vallásossága a jelen erkölcsével.

Vallás és erkölcs! Itt ismét egy ütköző ponthoz érkeztünk, amely két táborra osztja azokat, akik e kérdéssel hivatásszerűleg foglalkoznak. Egyik oldalon vannak a dogmatikus teológusok, akik a teológiát elválasztani akarják az élettől, akik a vallást úgy tüntetik föl, mint egyesek kiváltságát, vagy a legjobb esetben úgy, mint az ünnepi ruházatot, melyet az élet hétköznapjain gondosan elzárva kell tartanunk. A másik oldalon vannak a független morál hívei, kik a vallással minden közösséget megtagadva, annak a lét- jogosultságát is kétségbe vonják. így keletkezik egy áldatlan testvérháború, amelyben gondatlanúl fölemésztődik sok olyan erő, ami az emberiség jobbítására és boldogítására volna hivatva.

Keresztényi, vagy helyesebben Krisztusi alapon állva, a kettőt nem is választhatjuk el egymástól. Evangéliumi világításban a vallás és erkölcs nem csak mint édes testvérek, hanem mint egymással a legszorosabb kapcsolatban levő fogalmak jelennek meg. Embertársaink iránti kötelességeink teljesítése az alapja Isten helyes imá- dásának és tisztelésének. Vagyis Jézus az életet nem tudta elválasztani a vallástól s viszont a vallást sem az élettől. Mi a vallás a Jézus felfogása szerint ? Nem tudás, nem ismeret, nem is puszta hit, nem bizonyos írott tételek elfogadása, nem üres szemlélődés, nem is csupán külső életnyilatkozat. Szeresd az Istent és szeresd felebarátodat — mondá ő. Ez a törvények összege s az élet legfőbb elve és iránya. Vallás és erkölcs egy közös forrásból: a szerétéiből indul ki. A Jézus vallása a legszebb erkölcs s az ő erkölcse a legtisztább vallás. Mind a kettő a cselekedetekben megnyilatkozó szeretet. Egyiket sem külső okok vagy mesterségesen formált rend' szerek növelik és fejlesztik, hanem a lélek mélységéből fakadó