Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907

— 83 —

tel emlékezett meg róla, kinek 10 évet meghaladó gondnoksága a gondnokok és tanárok érintkezését bensőbbé, őszintébbé tette, aki üléseinken nemcsak elnökölt s bölcs tanácsaival határozataink meghozatalát támogatta, hanem a folytonos érintkezés által meggyőződést szerzett azon szükségletekről és törekvésekró'l, melyek az intézet érdekében fontosak voltak. Eró's a meggyőződése, hogy bár üléseinken nélkülözni fogjuk is személyes jelenlétét, jövőben is érezni fogjuk vonzalmának melegét ügyeink, törekvéseink irá.it. Indítványára az összes gondnokoktól, tanároktól és tanítóktól aláírt feliratban üdvözöltük s e feliratot testületileg nyújtottuk át, mely alkalommal az igazgató búcsúszavaira meghatva válaszolt s biztosította jövőre is a tanári kart és intézetet meleg érdeklődéséről és ügyeik jóakaratú támogatásáról. Dr. Kőváry László, intézetünknek 1877 óta felügyelő-gondnoka, szept. hó 25-én 89 éves korában végelgyengülésben meghalt. A mai tanári és tanulói nemzedék nem igen ismerte, mert körülbelül 15 év óta visszavonult a közélettől és az intézet ügyeitől; de régebben igen nagy tevékenységet fejtett ki. Nem volt az intézetnek egyetlen oly jelentősebb mozzanata sem, melyben ő részt nem vett volna, mint vezető és tanácsadó. Az ifjúságot szerette, a szegény tanulóknak ösztöndíjakat, jutalmakat adott, pályadíjakat tűzött ki. Állandó érdeklődéssel kisérte a tanárok és tanulók munkáját s még a legutóbbi időkben is pályadíjakkal serkentette buzgó tevékenységre tanulóinkat. Emlékét jegyzőkönyvünkben örökítettük meg, külön gyászjelentést adtunk ki; részvétünket testületileg kifejeztük az özvegynél, koporsójára koszorút helyeztünk, temetésén testületileg vettünk részt és az igazgató a sírnál búcsúbeszédet mondott.

Még egy veszteségről kell beszámolnunk. Kanyaró Ferenc ideigl. nyug. tanárnak az egy évi nyugalom — sajnos — nem adta vissza egészségét. E miatt saját kérésére a V. K. M.8217Ó. sz. rendelettel véglegesen nyugalomba bocsátotta 1907. nov. hó 1-től. Az igazgatóság egy iratban búcsúzott el Kanyarótól, melyben kifejezte távozása fölött fájdalmát s azt a reményét, hogy — ha a tanszéken nem működhetik is— annál több ideje marad érdemes irodalmi működése folytatására.

Kegyes István, ki három éven át volt h. tanár, végleges

6*