Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907

75 Köszöntünk újra, mint szőlő gerezdje A napnak rája tűző sugarát,

Avagy miként a tilinkós fiúcska Művész-daláért a kis csalogányt Köszöntünk s ime dalnokunk a Hála,

S szeretetből a hárfa húrjai;

Volnál valahol idegen világba,

Meg tudná szived ott is hallani !

Ha tán az élet szürke fátyoiából Szemünk elé szakadna egy darab,

Szólani újból tiszted folytatása:

Fiuk, előre törni lássalak!

Legyen a jelszó ismét: munka, munka,

Mely két kezével sok határt bevett....

Ki készítél e nemes pályautra,

Áldja meg Isten minden léptedet!

Tarcsafalvi Albert.

Önképzőkörünk ez évi történetének van sötét lapja is. Elvesztettük jóltevőnket, pártfogónkat, a kedves szavú költőt, Murányi Farkas Sándort. Csak nem régen ünnepeltük őt körünkben s már eltávozott, ki minket mindig »kedves fiaim«-nak szólított. 1907. december 28-án, életének 72 évében meghalt. Halála előtt épen meg akarta köszönni a kör részvétiratát, mellyel betegségében fölkerestük. Sajnos ez sem történhetett meg.

Temetésén Bodoczi Sándor, Telkes Béla és Oyőrfi István tagokkal képviseltettük magunkat és sírjára koszorút helyeztünk. Az özvegynek részvétünket fejeztük ki, mire az igen megható levélben válaszolt.

Ezzel a Murányi Farkas Sándor áldásos élete véget ért s Önképzőkörünk elvesztette azt a férfiút, kinél lelkesebb barátja nem volt ifjúságunknak. De emlékezete fennmarad, mert alapítványa, mit oly nagy áldozatkészséggel adományozott, nevét mindvégig őrizni fogja.

Az elmúlt évben Önképzőkörünk kiadta az iránta való hálából költeményeit. Sajnos, vállalkozásunk nem járt a remélt sikerrel, mert a könyveknek nagy része még mindig eladatlan s a kiadás költségeit sem tudjuk fedezni. Azért e helyen is felhívjuk azokat, kik körünk iránt jóakarattal viseltetnek s jóltevőnk kedves