Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907

— 6 —

szerzett örök érdeme, Kovács följegyzéséből is erről megbizonyosodhatnánk. Koronka ugyanis amellett, hogy tanítványainak a rendes órákban tanította a németet, kihirdette, hogy az önként ajánlkozóknak órán kívül lakásán is kész díjtalanul órákat adni, s örvendeni fog, ha ilyenek minél számosabban találkoznak. Az önzetlen pedagógus jellemére világot vető emez érdekes adatnál tán csak még az érdekesebb, hogy az egész kollégiumból az egy Kovács Istvánon kivűl egyetlenegy tanuló sem találkozott, ki a kedvező alkalmat használni akarta volna. Koronka segítségével annyira haladt, hogy év végére már olvashatta Gellert meséit. A német nyelv megtanulásában egyébiránt segítségére voltak szülei is. Szokás volt abban az időben a Brassóban állomásozó Benyovszky sorezred katonanevelő intézetébe, vagy amint röviden a székelyek is hívták, a Stiftbe adni német szóra a székely fiukat. Az intézetben természetesen megfelelő díj fizetése mellett az ilyen ideiglenes növendékek teljes ellátást kaptak s a gyakorlatozást kivéve egészen katonai fegyelem aiatt állottak. Egyik nagy vakáció első napjaiban ez intézetbe ment a már 17 éves Kovács is. Bölöni Farkas Sándor is éppen ez időben volt növendéke a Stiftnek. Ő gárdistának készült, nem ugyan a katonai pálya iránt való különös szeretetből, hanem amint később bizalmasan megvallotta Kovácsnak, hogy országot- világot láthasson. Készséggel utasította Kovács édes anyját, hogy mi az eljárás a fölvételnél s rávette a buzgó »unitária asszonyt« arra az ártatlan csalásra is, hogy a fölvétel nagyobb bizonyosságáért fia magát katholikusnak vallja. Hanem esztendő múlva, amikor megint föl akarta magát vétetni az intézetbe, majdnem megjárta. Most már Farkas Sándor nem volt tagja a Stiftnek s Kovács Brassóba, egy ugyancsak bölöni születésű, katonai pályára készülő fiúval, Kandal Józseffel együtt utazott. Ez a tüzesszemű, karcsú, szép gyerek amikor meghallotta, hogy a vallását el kell tagadnia, ha az intézetbe be akar jutni, kategorikusan kijelentette, hogy de már abból semmi sem lesz. Mikor Kovács kapacitálni próbálta s azzal ijesztgette, hogy nem veszik föl, ha szavára nem hajlik, indulatosan felelte: »Hanem vesznek, elég tág Brassó, fogadunk szállást magunknak s tanulunk németül, mint unitáriusok. Azért ha engem kérdeznek