Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907

— 42 —

Dr. Gál Kelemen igazgató üdvözlő beszéde.

Kedves Kartárs Urak!

A mai ünneppel véglegesen beléptek ez intézet kötelékébe s fogadalmukat, hogy hűséges szolgálatukat annak oltárára ajánlják fel, nyilvánosan is megpecsételték.

Engedjék meg, hogy amidőn életük e fontos pillanatában a tanári kar s magam nevében szívből üdvözlöm, az alkalmat felhasználva egy két gondolatomat közölhessem.

Az utolsó 15 év alatt intézetünknél harmadikszor történik hármas beiktatás. Ez pedig a tanári nemzedék teljes megújhodását jelenti. De aminő nagy változások történtek a tanári karban, ép olyan változásokon ment át az iskola és a tanítás is. Ha csak azokat a tanulmányokat tekintjük, melyeknek vezetésére Ónok hivatva vannak, a középiskolai nevelés súlypontja a eláss, tanulmányokról a nemzeti irodalomra tolódott át. Amilyen könnyű dolog ezt észrevenni, épen olyan nagy változást jelent a gimn. életében. Korszakos fordulat ez, amelynek következményeit még be sem láthatjuk, de amelynek jelentőségével tisztában kell lennie annak a tanárnak, aki a nemzeti irodalom tanítására vállalkozik.

Ilyen fordulóhoz jutott az élő nyelvek és irodalmak középiskolai sorsa is. E fordulatot az élet gyakorlati követelményei hez való közeledés szüksége idézte elő. A német nyelvet — az irodalmi miveltség általános szempontján kivűl — gyakorlati értéke juttatta be a középiskolába. Az iskolának meg kell értenie ezt s az új törekvések készséges támogatására kell ajánlkoznia, mert csak így szolgálja helyesen értett célját s azzal is tisztában lehet, hogy csak így nyeri meg a közvéle mény erkölcsi támogatását. Élő nyelvek tudása az a csatorna, amely a világot mozgató eszmék akadálytalan terjedését lehetővé teszi. Gondoljuk el csak, minő fennakadás áll be, ha csak rövid időre is a közlekedő eszközök megállanak. Ilyen zavar állana be a gondolatok nemzetközi cseréjében, ha rövidlátó elfogultsággal elzárkóznánk külföldi áramlatok elől. Valóságos szellemi öngyilkosság volna ez, mert az elmének táplálék kell, mint a folyónak: ha nem ömlenekbele erek, patakok, kiszárad.