Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907

— 22

ne bántsa, mert ezeknek a bilincseknek minden szeme szerétéiből van kovácsolva. Szabadságunk épen abban áll, hogy ezeket a bilincseket önként vesszük fel. A világszabadság eszméje pedig épen abban áll: adjuk meg minden népnek a jogot, hogy a bilincseket maga válassza meg. A világszabadság eszméje tehát a szabadság eszméjének magasabb szempont alá foglalása. Nem kozmopolitizmus, hanem ellenkezőleg: a nemzeti eszmének védelme.

Hiába keresik ezen mondatokat Petőfi műveiben: előbb át kell élnünk minden betűjét, hogy ezt kihámozhassuk belőle.

Már most meg kell találnunk az átmenetet Krisztus tanításához. Változtassuk át az eszmét erkölcsi törvénnyé. Hagyjunk el minden fölösleges szót, hogy a törvény minél tömörebb, plasztikusabb legyen. Hogyan fog hangzani az a törvény. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Vagy: tekintsd magadat egyenlőnek embertársaiddal. Vagyis: tedd szabaddá embertársaidat. íme, az erkölcsi törvény, melyet Krisztus adott az emberiségnek. Az »egyenlőség, testvériség, szabadság« jelszónak tehát ő volt első szószólója és mártírja. Ő választotta először jelszavául a szerelmet, mellyel az emberiséget körülölelte; ezt a szerelmet feláldozta a szabadságért, melyet a zsarnokság nem akart sem neki, sem embertársainak megadni. Szükség volt meg is pecsételni az eszmét, hogy bekövetkezzék a lelkek felszabadítása s ebből érvényre emelkedjék a szeretet törvénye.

Krisztus megpecsételte az eszmét: keresztfán halt meg. Petőfi is ilyen hős volt: tudta ő is, hogy az eszmék csak az értök kiontottak vérben vernek gyökeret. Ő is megpecsételte az eszmét: meghalt érte. Három évvel előbb maga állította fel a párhuzamot a következő költeményben:

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit!

Ne hamvadjon haszon nélkül e Nemes láng, a mely úgy hevít.

Láng van szívemben, égbül eredt láng,

Fölforraló minden csepp vért;

Minden szív-ütésem egy imádság A világ boldogságáért.