Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907
Tanári beiktató ünnep. Gál Jenő felügyelő gondnok megnyitó beszéde. Nagyérdemű közönség, kedves ifjúság! Kollégiumunk családi ünnepet ül. Ma iktatjuk be Barabás Ábel, Kovács Kálmán és Kelemen Lajos rendes tanár urakat, akiket ezáltal intézetünk családi kötelékébe véglegesen felveszünk. A család létalapja a szeretet. Intézetünk iránt érzett szeretet érlelte komoly elhatározássá Önökben a vágyat, hogy kulturális családunk törekvéseinek tényezőivé váljanak. A szeretet melegét kell a tanár uraknak is érezniök, midőn intézetünknél előzőleg teljesített hasznos és reményekre jogosító munkásságuk jutalmául főhatóságunk Önöket e szép és fontos állásra méltóknak találta. E frigykötésnél kölcsönösen tisztában kell lennünk aziránt, hogy ez intézet, melynek gondozása jövőben Önök munkásságának is tárgyát fogja képezni, vallásközönségünk legféltettebb kincse, feladatai megvalósításának egyik legnemesebb szerve. Féltékenyen és kiváló gondoskodással őrködik hírneve és kiválósága fölött. A feladat, melyet intézetünk és tanári kara megoldani hivatott, a kölcsönös összehatás eredményeként jelentkezve, külsőleg csak abban az eredményben nyilvánulhat, mit a gondjaikra bízott ifjúság tudományos és erkölcsi kiképzésében elérni képesek. Önöket, beiktatandó tanár urakat, a büszkeség érzetének kell eltöltenie, midőn egy oly tanári karba lépnek, mely e feladatok tudatával sikerrel tőr nemes célja felé s már is eredményt mutathat fel abban az országos versenyben, melyben intézetünk két növendéke nyert kitüntetést. Mindnyájunknak örömére szolgálna, ha ez nem a véletlen esélye, hanem egy céltudatos, kitartó
