Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907
12 — megszerkesztett munka e nemben meg nem jelent magyarúl. Azt hinnők, hogy megjelenésekor a két haza tombolt örömében, pedig hát nem így áll a dolog. A Schedel és Vörösmarty szerkesztette figyelmezőben Waltherr László nagyon is kurtán bánik el vele. Azt lehetetlen el nem ismernie, hogy mégis csak van valamelyes érdeme az íróknak, de mindjárt kész tűhegyre szedni a munkában esett sajtóhibákat. Az egyetlen tárgyi tévedéssel azonban, amit Keményékre akar sütni, alaposan megjárja. Kovács fölveszi az eléje dobott keztyűt s diadalmasan megveri az okvetetlenkedő tudóst. Ez különben éppen nem vette el a társszerzó'k kedvét a munkától. A következő évben már készen volt a Tár II. kötete. A kéziratok összeolvasva, sajtó alá lemásolva. Kovács a bevezető és magyarázó jegyzetekkel is elkészült s 3Q ben a cenzor már rányomta a kéziratra, hogy »admittatur« ; ekkor váratlanul a bécsi cancellaria a kormány utján fölkérette a munkát átvizsgálás végett. Hasztalan volt a sürgetés, kérelmezés, Bécsből kaptak a munkára bókokat, dicséreteket, csak azt nem, amit leginkább vártak: kéziratot Ott is rekedt talán gondatlanság, talán rosszakarat miatt egész 45 ig. Pedig ekkorra már a harmadik kötet is nagyjában készen volt. Bethlen Gábor korát tárgyalta s Kovács Ítélete szerint ez lett volna a legértékesebb rész, csak hogy ez talán éppen tartalma miatt soha meg nem jelenhetett. A történeti-tár sorsa hát egyelőre meg volt nyomorítva, de azért találkozott tér az irodalmi munkásságra s igen anyag is bőven. Már 3ő óta szerkesztője volt Kovács a Társalkodónak s egymást érték e lapban történeti értekezései. Közülök most csak egyet említek föl, mert ennek érdekes a genezise. A harmincas évek végén véletlenül egy házban lakott s ismeretséget kötött egy Kolozsvárra szakadt angollal, Paget Jánossal. Az angol megtanult tőle magyarúl s érdeklődéssel hallgatta históriai magyarázgatásait. Ez időben történt, hogy kezdték lebontogatni Kolozsvárt a várfalait. Paget rávette Ko/á- csot, hogy mielőtt a fallal együtt sok érdekes emlék végkép elveszne, járják körül a várost s sétájukat örökítsék meg. Úgy is lett. Az angol lerajzolta a kapukat, bástyákat, címereket, Kovács lemásolta a feliratokat, elmondta a helyekhez fűződő históriai
