Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1906
27 Önök ifjú barátaim, t. leendő papok, készen fogják kapni a talajt, csak éppen meg kell hogy forgassák és bele kell hogy hintsék a magvat. De jól gondolják meg, hogy a modern gazdászatban a vetőmag kiválasztása és előkészítése külön tudomány, a talajkészítés hasonlóan. Mindenikre készülni kell s mennyivel inkább az istenországa mivelésére! De kérdezem és kérdezzék meg önök is saját maguktól, vájjon nem érdemes-e az ilyen munka az önök legnagyobb fáratsá- gára is. Nem nagyszerű föladat-e a modern lelkipásztorság, a mely a tiszta tudás, a meggyőződéssel szilárdult hit, a jóttevésben gyakorolt szív fegyvereivel van ellátva? Bizony mondom, hogy ámbár már a három decennium felé közeledik ezen a pályán folytatott munkásságom, úgy érzem, hogy a lelkipásztor föladatainál szebbet, vonzóbbat nekem nem tudnának fölmutatni. S minél bonyolultabb a társadalom, minél forrongóbbak a vallási és társadalmi fogalmak, annál szívesebben vállalkoznám e munkára, mert engemet mindig kielégítene a Keresztelő János szerepe is. De hátha azt látom, a mire rámutattam, hogy minden nappal közelebb jutunk a nagy átalakuláshoz, ha arra gondolok, hogy ebben én tényező lehetek, mint a Jézus igaz ismerője, hű tanítványa, a biblia és az ember-szív igaz magyarázója, akkor én szárnyat öltök és repülök előre, gyorsan, s harcolni fogom ama nemes harcot. Önök követni fognak-e? Meghallgatják s megtartják-e az igét ? Beviszik-e életökbe, leszegzik-e vele magukat a dolgozó asztal mellé, a szentkönyv lapjaira, a nagy szellemi vezérek müveibe ? Saját lelkök tiszta világába? Jöjjenek uraim, fogjunk a munkához. Kezdjen munkálni gyorsan mindenik. Szégyen reá, ki lomhán vesztegel. Válasszatok: szégyen vagy dicsőség ?
