Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1906

— 25 —

keusokat kíméletlenül bírálta s midőn egyszer e pártok székhelyére, Jeruzsálembe fölment, tőrbe ejtették és halálra ítélték.

Ez a Jézus életképe. Ezek tények. A mi ezután következett, azt javarészben a képzelődés teremtette, az a képzelődés, a mely a hit világából merített s a reménységre épített. A Jézus kortársai és az azután következők, abból a zsidó iskolából kerültek ki, a mely a reális dolgokban mindig az idealizált, az allegorikus elemet kereste és találta meg. Philó, a Jézus kortársa, az egész ótestamentumot más szemmel nézte, színképnek és nem történelemnek, nemis hit művének tartotta.

Philó ugyanazt tette, a mit az az előde, a ki hitte, hogy Jaliveh a kiválasztott nép érdekében mindent megtett erős kézzel, kiterjesztett karral. Jahveh mindig a nép javára munkált, így fogja föl a másik, a ki a hősök példájával akart lelkesíteni s Mózest bölcsebbnek hirdette Egyiptom bölcseinél, hatalmasabbnak a fáraóknál, mert őt Izrael istene segítette és fölruházta hatalommal, hogy a Vöröstenger vizét szétválassza, a száraz sziklából forrást fakasszon, a sivatag pusztán, a korai harmatban, a földre mannát hullasson. Egy másik az assyroktól és babyloniaktól szerzett ismeretével már túlmegy a történelmen s megrajzolja az ember levését s az ember esését, mert a világosságot mindig üldözi a sötétség, a jót a rósz, az Istent a sátán, az ördög vagy az idegenek hatalmas istene. Ez a dualisztikus fölfogás egy pillanatig sem hagyja szabadulni a zsidó lelket. Ő mindig félti Istenét, ő mindig retteg a sötétség fejedelmétől s hogy segítsen magán, vagy tán igy is mondhatjuk, hogy könnyítsen lelkiismeretén, vagy félelmén, Istenétől rendkívüli nagy és csodás dolgokat vár, olyat, a milyen a hivő Dánielnek az oroszlánok verméből, a tűz lángjai közül megszabadulása. A hivő zsidó képzelődése működött az első keresztény százakban is, midőn oda rajzolja a Jézus pályája kezdetére a kisértő Sátánt, hogy mutathassa meg, hogy az Isten fia sokkal hatalmasabb az Isten ellenfelénél, a Sátánnál, mert nem hódol neki az életben s győzedelmeskedik fölötte a halálban is, mert feljő az alvilágból és az Isten világába emelkedik.

Ezek már nem tények, nem történelmi adatok, hanem részint a vallásos, részint a nemzeti érzelem táplálására, kisebb-nagyobb zseniálitással, összeillesztett mythosok.