Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1906
II. FEJEZET. Papnevelő intézet. Jézus és Krisztus. Dr. Boros György dékánnak, az Unitárius Papnevelő Intézet 1906/7 évi megnyitó ünnepélyén 1906. szept. 22-én tartott értekezése. Midőn az uj tanév kezdetén számba vesszük az Unitárius Papnevelő Intézet régi hallgatóit és megismerkedünk azujakkal, előttünk, kiknek kezére van bízva az intézet vezetése s a pappá leendő ifjak előkészítése, nemcsak egy uj év uj felelőssége tárul föl, hanem az egész unitárius vallás jövője. A mi vállainkra nehezedik a jelen munkája és a jövő reménye, vagy csalódása. Miután érezzük mily fölötte nagy és súlyos a teher, gyakorlatunk szerint, a kezdet első óráiban, most midőn üde az elme és rugékony az akarat, tájékozódni szeretünk nemcsak az uj év föladatai, hanem a kitűzött magas cél követelményei felől is. Ha egyszerűen csak azt vennők figyelembe, hogy az a 23 ifjú, a ki ma itt az unitárius papi pályára lépik, öt év múlva az összes unitárius lelkek teljes egyötödrészének vezére, irányitója és vigasztalója lesz, már akkor is megdöbbentene a föladat nagysága, de hát ha még azt is elgondoljuk, hogy ők egy tekintélyes, nagy társadalomnak, az ország jelentékeny része közmivelődésének szellemi vezérei és erkölcsi oszlopai lesznek, bizony akkor minket a kétség és az aggodalom érzete is megszáll és fogva tart mindaddig, a mig eszünkbe vesszük, hogy hiszen ezek az ifjak már bizonyos ismeretkészl^Jtel, nagyobb fokú értelmi tehetséggel és ezek mellett a pálya föladatainak is némi ismeretével, fölvannak szerelve. Minket bíztat különösen az a tudat, hogy papnövendékeink mindnyájan ismerik népünket, melynek papjai óhajtanak
