Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1905

Értekezés.

Irta: Márkos Albert.

Igék a nyikómenti székelységben.

Közönségesen ismert dolog, mennyire gazdag a székelység igealakokban. A más vidék magyarja sokat ül egy helyben: a székely üldögél. Ha az ülésbe beleuntak, más magyar azt mondja: felállottam; a székely: ahajt fölüllek. Ha hívják követválasztásra, el is elmegy, le is leszaval a balpártra becsülettel, ahogy még a nagyapjától tanólta vöt. így teldögelnek napjai. Az igeformák e bősége s nem a hangtani sajátságok teszik a székely dialektusokat annyira elütővé minden más nyelvjárástól, s a gyakorlati átvitelen kivíil1 ennek köszönheti a székely nyelv azt a nagy könnyedséget, üde frisseséget, a legfinomabb jelentésbeli különbséget is kifejező, ama csodálatos hajlékonyságot, a mit más nyelvjárásokban hiába keresünk. Az ikes ragozás zűrzavaros köde, mely már száz esztendőnél régebb ül a magyar nyelven, a székely havasokat még szűzen hagyta, s valószínűleg még sokszor kell végigprüszkölni a Küküllő terén a minden szépséget, eredetiséget, költészetet irgalmatlanul letarló vasszörnyetegnek, míg szeplőt ejthet a szép székely nyelv hamvas tisztaságán. Hoz ugyan évenként Pestről, honnan egy csomó szolgát meg szolgálót, akik megpróbálkoznak nemcsak az uras viselettel, a Bob herceg nótájával s más efféle nem paraszti szemeknek és füleknek való dolgokkal, hanem az uras beszéddel is. Hanem a beszéddel rendesen kudarcot vallanak. Mert a nyelv mindenféle táncnál, viseletnél, nótánál konzervatívabb valami. De a legkonzervatívabb dolog is, legyen bár politikai párt, úti figura docet, változik. Változik a nyelv is. Az öreg ember meg a gyermek

1 Különös szeretettel viszik át testrészek neveit helyekre: a falu dérfka, Csere sor ka, Flrnyiki feje, Fejtő nyaka; vagy időre: a hit farka stb.

r