Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1905
- 29 — testvérek tudós theologusai nem elégítették ki, mert a socinianis- mus nem egyezett meg fölfogásukkal. Árkosi Benedek, a XVlI-ik száz nagy theologusa, s Szentábrahámi egyik mestere ott tanúit és mást vallott, mint a mit a közhitvallás gyanánt rájok erőszakolt deési egyezmény tartalmazott. Ennek az evangélium szerinti, és metaphysikai speculatio nélküli, de a mellett éppen nem ridegen rationalis unitárizmusnak mindig erős iskolája volt Erdélyben, amely a jelesek kiválasztásában és növelésében legtöbbször győzedelmeskedett. Ennek az iskolának növendéke Szentábrahámi, aki örvend, hogy a hivatalos káté helyett jobbat, tisztábbat, szabadabbat talált. Ők tehát éppen a hitelvekkel nem akarták korlátoztatni magukat s ha mégis formuláikban oly messze mennek, ennek történelmi okát fönnebb megmondottam s még rámutatok arra is, hogy a dr. Masznyik értelmezése túlviszi a Szentábrahámi fölfogását is azon, a mi tényleg volt. Dr. Masznyik Szentábrahámit egészen kiveszi, nemcsak a socinféle unitárius szellem hatása alól, sőt azt hiszi, hogy Bland- ratához és Dávid Ferenchez legkevesebb köze volt. A socinféle befolyásra már tettem észrevételt, de ezt is, valamint a Dávid hatására és rationalismusára vonatkozó észrevételeket más alkalommal fogom méltatni. Ezúttal dr. Masznyiknak az unitárius hitnézetekre vonatkozó érveléseire teszek egy pár észrevételt. Először is azt, hogy Confessiot nem Szentábrahámi vette be az Unitárius Egyházba, hanem Almási Mihály püspök és Dimény Pál igazgató, aki mint már meglett férfi huzamos ideig volt Hollandiában, úgy is mint tanuló, úgy is mint a kolozsvári ekklézsia javára segélyt gyűjteni kiküldött képviselő. Ő ismerte a hollandiakat, s a Confessiot rövidsége okán használatba vette és a tanuló ifjakkal megtanúltatta. Szentábrahámi a Mária Terézia korában, midőn a protestánsok, de főképpen az unitáriusok ellen minden irányban a legádázabb üldözés folyt, hittanát bevégezte s azt sajtó alá is elkészítette. Egyik jeles tanítványa Árkosi László 1737-ben ellátta előszóval. A jeles férfiú méltó elődeiképpen fölemlíti Dávid Ferenczet, Enyedi Györgyöt, Árkosi Benedeket. A Szentábrahámi kitűnőségeiről elragadtatással beszél s a nyilvánosság előtt szeretné bemútatni. Akkor nem kerülhetett nyomda alá, mivel az unitárius nyomdát 1718-ban templomuk elvételekor szintén elvették és megsemmisítették a róni.
