Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1905
— 25 ban, amelyben mi törekszünk, melyen végül, valaha, el kell hogy jusson a kereszténység ahhoz a kies mezőhöz, amelyen az evangélium vize eredeti tisztaságában csörgedez, s a hol szabad lesz merítni belőle mindenkinek. Dr. Masznyik munkája nagy világosságot derített, a theologiá- val tudományosan foglalkozók csekély száma előtt, az unitáriusoknak ezelőtt száz évvel körvonalozott hittanára, s egyszersmind beleillesztette e művet a magyar protestáns hittanirodalomba és kimondotta, hogy „Szentábrahámi Mihály a hazai Protestantismus legnagyobb dogmatikusa a XVIII-ik százban“. Hogy ez a fölfedezés ily későn következett be, annak tulajdonítható, hogy a hazai protestáns irodalom története még mono- graphiákban is csak elvétve nyert méltatást theologiai nézőpontból- De hiszen lehet-e ezen csodálkoznunk, miután az általános magyar irodalom történelmének első mívelője Toldi Ferenc volt s értékesebb irodalomtörténelmi támílmányok csak a legújabb időben adattak ki- Még egy másik, egy sokkal fontosabb körülményt is figyelembe kell vennünk: azt, hogy a mi egyházi íróink, tisztelet a csekély számú érdemes kivételnek, a theologiai müveket felekezeti érdek nélkül, eszmetörténelmi nézőpontból bírálni még nem kezdhették meg. Az elfogúlatlanság tisztító tüzét a mi hittudományi irodalmunk szérűjére még nem hozta el a nyugati áradat. A dr. Masznyik munkája tehát kezdeményező, s mint ilyen, merész vállalat, tehát értéke mérlegelésénél ezt sem kell tévesztenünk szem elől. Hogy milyen nehéz föladat volt az, amire dr. Masznyik válal- kozott, mutatja a bevezetésében előadott következő nyilatkozat: „Hálás kegyelettel áldozok az ő emlékének annyival inkább, mert a vele való foglalkozás a legjobb alkalomnak látszik arra, hogy a hazai ev. protestantismust egy nagy és végzetes tévedéstől, illetőleg tájékozatlanságból származó előítélettől és balvéleménytől megszabadítsam.“ „ Közönségesen ugyanis úgy fogják fel a dolgot, (s e felfogást bizonyos körök szinte szándékos rosszakarattal terjesztik) mintha az unitárismus nemcsak az ev. protestantismussal, hanem magával a kereszténységgel való leszámolást és szakítást jelentené. Ha igy volna, akkor egy szavunk sem volna mellette, akkor mint minden hitetlen irányzat ellen, úgy az unitárizmus ellen is harcra kellene szálnunk. De hát ama vádból egyetlen szó sem igaz“.
