Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904
- 79 — rónát kivétel nélkül áldozhatunk. Ezzel igazán tartozunk magunknak Ürmöd József: «igen örvendek az eszmének s ideje is, hogy ébredezzünk, bár hiszem, hogy még sokaknál nem fog pártolásra találni az eszme, Barabás István: «inig az egyház tudatára ébred kötelességének, a magam filléreivel készséggel járulok az indítvány megvalósításához. Ha valaki pap fia, nem lohet érdem. Csak 4-gyed évesnek adható, ha ilyen nincs, csatoltassék a pályadíj-alaphoz» Gáljjy Zsigmond: «igazán szerencsés gondolat szegény kezdő pályatársaink ilyetén fölsegélése. Bizonyára sok szegény ifjú fog iskolai tanulmányai végeztével hálásan visszagondolni arra . . . Oh vajha ne akadna táborunkban olyan lelkész, aki megtagadná filléreit a szent ügytől.“ Sárost József: «gratulálok az eszméért Ezer üdv érette» Kiss Sándor: «Legyen jutalmul szegénysorsú jó ifjaknak. Isten segélye!» Józan Miklós: «Miután egy teljes konviktusi segélyt adok: azt hiszem ezalól fölmenthetem magamat» {•azakas Lajos: «Hogy ne járulnék hozzá, ha mint 8 gyermekes apa, aki segélyért folyamodik, főltünés nélkül adhat segélyt?» Gál Elek: Ámbár 100 koronával járultam a konviktusi alaphoz, kijelentem, hogy a 8 koronát meg fogom fizetni. Vajha többi paptársam is fölfogná a cél nemes és üdvös voltát. llalmágyi Károly: Én a legnagyobb készséggel és áldozattal hozzájárulok az üdvös célú nemes inditván3'hoz Deák Miklós: Szívesen küldöm, mert tudom, hogy székely ifjaink egytől-egyig rá vannak szorulva. Adja Isten, hogy szives felhívása sok székely szülő vállának könnyítse alig hordozható nehéz terhét! Péter Sándor «Hát ezt is szívesen adom Ha Isten segít, egykoron még többet!» fíoór Jenő: «lenti összeget szives szeretettel küldöm » Nagy Béla: Én is legőszintébb örömmel járulok e pár koronával a segély alap javára. Tibiid József: «Habár későre is, van szerencsém küldeni ez összeget. Vajha egy lelkész se maradna ki az adakozók sorából. éli íny János: Fenti összeget van szerencsém beküldeni, óhajtva, hogy e nemes mozgalom megteremje áldásos gyümölcsét egyházunk életére! Kovács Lajos: a fenséges eszméhez én is a legőszintébb örömmel járulok hozzá. Hogyne lennék hálás az iránt az intézet iránt, amely kebelén nevelt! Katona Ferenc: «Ismerve a szegénységet, csekély erőmhöz képest mindig szívesen segítek ott, ahol segítségre szükség van » Páll Ferenc: Szerencsés gondolat. Az eszmét üdvözlöm. Szász András: Az indítvánjhoz készséggel hozzájárulok s annak bizonyságául küldöm az első részletet, Örvendetes dolognak tartjuk, hogy papságunk ifja s örege ily lelkesen fogja föl a papnövendékek s a papnövelés ügyét. Reméljük, hogy a kik még nem nyilatkoztak és nem is tettek, azok sem fognak elmaradni! Tanítással foglalkozott több papnövendék : Nagy Dénes 111. éves és Kiss Sándor 11. éves a gymnasium 1. és 11. osztályában bibliatörténetet s l’ap Gyula III. éves a városi iskolákban vallást. Magán úton : Veress György, Gálft András, Kiss Sándor,
