Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904

is. Angliában, a politikai és vallási conservativismus classikus földjén, a hol a világi embereknek a vallás kérdéseivel való foglalkozása (elég Gladstonera hivatkozni) mindennapi dolog, legújabban Sir Oliver Lodge, a Royal Society tagja, nyilvánosan kimondja : ha az olyan régi hitnézetben, a milyen : a helyettesítő büntetés, az ártatlannak vagy a testté lett istennek engesztelő véráldozatul föláldozása az emberiség bűnéért, — lehetne találni valamely jótékony hatású igazságot, akkor ősiségét is tekintetbe véve, támogatnék, de az lehetetlen, hogy minden őseredetű vallásos hittételnek erkölcsi értéke is legyen. Kétségtelen, hogy némelyikben hiba rejlik s nekünk kötelességünk emancipálni magunkat az ilyen alól. A Krisztus kegyetlen halálát — így folytatja — ámbár minden születésnek halál a vége s ámbár a szánalom és iszony, a melylyel eltölt, tisztító hatású, nem tekinthetjük büntetésnek s nem képzelhetjük csak egy percig is, hogy a haragos Isten kiengesztelődött általa s hogy ennek következtében a bűnt ma szelídebben kell büntetni. Szerinte a mai kor embere nem sokat törődik örökölt bűneivel, hanem kötelességének ismeri az előre törekvést, a munkát és tisztában van azzal is, hogy ha rosszul végzi dolgát, vagy hibázik, azért* szenvednie kell.

A Krisztus születését — írónk mondja — nem olyannak tartják, a milyen más emberé volt, hanem a milyen a félisteneké, de Sir Lodge „nem nyer semmi vigasztalást, sem értelmi föl- világosodást egy ilyen eszmétől.“

De nemis szükség, hogy ilyen magas egyéniségekhez folyamodjunk véleményért. Ha megfigyeljük azt a gondolkozást, az ezzel járó beszédet és irodalmat, a mely Magyarországon az ipari és földmivelő munkás nép igen tekintélyes része között divatos, nemcsak az rettent meg, hogy a haza, a nemzet boldogsága, a közjóllét fogalmai előttük nevetségesek, megvetés és gúny tárgyai, hanem az is, hogy Isten, vallás, hit, jövő élet előttük nem birnak jelentőséggel és rájuk egyikkel is, másikkal is keveset lehet hatni.j

Hát ezen nem lehet csodálkozni, mert a mellett, hogy különösen külföldön, üzletszerűleg foly e mozgalom irányítása, sem külföldön, sem hazánkban nem vették észre az egyházak, hogy rájok miféle föladat vár. A nagy katholikus egyház érvényesítni