Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904
IV. Papnevelő Intézet. Helyzetünk és jövőnk. Az 1904—5. tanévet megnyitó ünnepélyen tartott értekezése dr. Boros György dékánnak. A magyar unitárius papnevelés történelmében nem találom párját mai megnyitó ünnepélyünknek. Még nem fordult elé, hogy egyszerre 25 ifjú lépjék be tanintézetünkbe tanulónak. Érdekes jelenségnek nyilvánítom, de mindamellett is gondolkozóba ejt mindnyájunkat, nem annyira azért, mert intézetünk berendezése kevesebb ifjú részére készült, hanem főleg azért, mert azok, akik ide most először lépnek be összesen 12-en, jól tudják, hogy a papi állások ez idő szerint csaknem kivétel nélkül mind be vannak töltve, nagy részt ifjú emberekkel, s hogy a mi viszonyaink között, rendes utón, csak 2—3 papi állás üresedik meg egy év alatt, tehát a 25-ik papnövendékre csak tíz év múlva kerül sor. Miután a helyzetet ismerve lépnek erre a pályára s miután a személyes figyelmeztetés után is mindnyájan megmaradtak szándékuk mellett, jogosítottnak érzem magamat, tovább menő okokban keresnem a jelenség titkát. Talán a kor szelleméhez fordulhatok legalaposabb reménnyel, ahoz, amely az exact positivis- musból átcsapott a történelmi alapon nyugvó spiaritualismusba. Amely elfordult attól a rideg arche (apyyí)-tól, amely önmagán kivül nem tűr semmi létezőt; amely felöltöztette szépséggel, kellemmel és életlehelettel az anyagot, miután élettársával nem volt megelégedve. Talán megérezték az úr szellőjét járni az élet kertjében, a nap alkonya szürkületében és meghallották a hivó szót és jöttek, mitől sem rettenve vissza.
