Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904
23 azt állította, hogy 20 évvel ezelőtt egy csomó Kriza-féle mesét Gyulai megbízásából irodalmi formába átírt, de a Kriza nevét írta alá s a honoráriumot is utóbbi özvegye vette fel. Később Gyulai azt írta róla, hogy Kriza különb meseíró, mint ő. „Ez nagyon bántott, mert hiszen minden Kriza-mesét én írtam és mégis Krizát magasztalta.“ Kovács Gyulaihoz fordul felvilágosításért, aki közli vele, hogy Kriza hagyatékából Arany László kiválasztott négy mesét s dagályos előadásuk egyszerűsítése végett átadta Benedeknek. E négy mese alá azt írták : Kriza hagyatékából. A honoráriumot természetesen Kriza özvegyének küldték, de Benedeknek saját gyűjtéséért többet fizettek, mint a mennyi illette szívességéért. Gyulai levelét így végzi : „Amint leveléből látom, Ön is fel akar szólalni ipja jó hírneve érdekében. Nem tanácsolom. Benedek nem árthat ipja jó hírnevének, bármit is mond róla.“ Nem szólalt fel. Csak közölte Gyulai felhatalmazása alapján levelét e szavakkal: „A közlőit levél eléggé világosan tájékoztatja a közönséget, hogy mi igaz a Benedek E. előadásában. Ennek közlésével tartoztam úgy boldogult ipám tiszta emlékének és puritán jellemének, valamint magának az olvasó közönségnek is.“ Művei közül kiemelem azt az imádságot és beszédet, melyet a Dávid Ferenc-emlékünnepélyen mondott.1 Inkább olvasásra van írva, mint előadásra. Tartalma komoly és tudományos. Az eszmék nem csillagok, de mélyek. Az ismeretek bősége a szónoki előadás rovására van. Ellenkezője a hatásos és ú. n. impressio- nalis beszédeknek, melyek első hallásra szerfelett meglepnek, de olvasva, némi ürességet hagynak vissza a lélekben. A papi hivatás valódi nemes felfogását tükrözi e beszéd gondolatmenete. Csak emelkedett gondolatok, az emberek iránti élő rokonszenv, szükségeik és küzdelmeik megismerése által lehet az egyházi szószéket régi fényébe visszaállítani s a világival versenyképessé tenni. A papság feladata tehát magas értelmi fejlettségre és alapos műveltségre tenni szert, hogy haladhassanak a kor szellemével s összhangzásba hozhassák a vallás örök igazságait a tudomány igazságaival . . . Aztán legyen meg a pap lelkében amaz égből sugárzó lelki melegség, a belső ihlettség, az isteni hivatás. 1 L. Protestáns Egyházi ás Iskolai Lap 1879. dec. 21-én 51. sz.
