Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1903

Általános észrevételek az 1903/4. tanévről.

Az Unitárius Papnevelő Intézet Magyarországon egyedüli hely, honnan az unitárius egyházak lelki pásztorokat, az unitárius eszmék apostolokat várhatnak. Akármelyik célt is tekintjük, olyan nagy föladat vár most Intézetünkre, a mely még akkor is csak részben oldható meg, ha minden tényező egész erejét egyenesen ennek az érdekében használná. Ez ideig a célt ismertük, de az eszközöket csak nagyon hézagosán kaptuk meg. Mióta az uj intézetben önálló szervezettel s külön helyiségekben működik a Papn. Intézet, a tanulók létszáma elérte a tervszerinti legnagyobb összeget. Ez megnyugtató, de a nyomába már bele lépett egy újabb óhaj: vajha ez az intézet iskolája lehetne a közönségnek is. A teológiai oktatás, ha nem is a tudományos szakok részleteiben, de a tudománynak általános érdekű főbb vívmányaival érdekli, s kell, hogy érdekelje a nagy közönséget is. A Papnevelő Intézet föladata volna, hogy koronkint közérdekű előadások tartásával fölhívja a közönség figyelmét azokra a nagy változásokra, amelyeket a vallástani, bibliai, és egyháztörténelmi kutatások sikerei előidéztek. E nélkül csaknem el- kerülhetlenűl keletkezni fog egy tátongó nagy űr, az iskola és a társadalom, s illetőleg a lelkészek fölfogása és gondolkozása s a közönségé között, mert a magyar napi sajtó, mely az irodalomnak minden ágát felöleli, és a könyvírodalmat leszorítja, s csaknem fölöslegessé teszi: a teológiai kérdéseket nem érinti, nehogy felekezeti zavarokat létesítsen, a teológiai és egyházi lapok pedig a nagyközönségnek elenyészően csekély részéhez jutnak el.

Ezt a nagy hiányt részben pótolhatnák a hittani intézetek, s a mienk is. A mi intézetünk gondolhat ilyesmire, de a megvalósítás lehetőségétől fölötte messze áll, mivel a tanári létszám még mindig a minimummal küzködik, azzal, ami ezelőtt ötven évvel is meg volt.

Midőn tehát az uj intézet áldásos hatását és’előnyeit örömmel