Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1903

— 60 —

Az önök vallása hitök szerint nagyon egyszerű, tiszta, érthető, szép vallás, olyan, amilyen a Jézusé lehetett, s mégis úton-útfélen azt hallják, hogy az unitáriusok nem keresztények. Önök azt tanulják az evangéliumból, azt fogják hallani e helyről, azt tanulják az unitárius vallás nagy apostolaitól, hogy a szeretet legyen vallásuk főismertetője, s midőn bizalommal akarnak hasonló foglalkozású szolgatársakhoz fordulni, azt a kérdést hallják: te is ama názáreti tanítványai közül való vagy-e ?

Önök azzal a tudattal mennek a szószékre, hogy valameddig az igazságot szólják, akár lelkiismeretük, akár tudásuk szerint, mindig jogot tarthatnak a türelmes meghallgatásra s elszomorítóan fogják tapasztalni, hogy kenyér helyett kővel dobolják meg.

Ennyiféle váratlan és lesújtó eredmény hatása alatt hová fognak fordulni, ha nem ahhoz a tökéletes eszményhez, Jézushoz, a ki mindezeket és még annyisszor többet is szenvedett ártatlanul. Mint unitárius pappá leendő ifjaknak biztatólag mondom, korántse rettenjenek vissza a pálya egy s más nehézségétől, mert határtalan öröm fogja jutalmazni minden küzdelmüket. Önök szerencsés korban lépnek a papi pályára, mert ez már túltette magát mindenféle dogmai kérdésen, amely a múltban oly nagyon elválasztotta egymástól a keresztény egyházakat. Most már nemcsak az nem elsőrendű kérdés, három-e az Isten, vagy egy, hanem az sem: imádandó-e a Jézus, vagy nem? Ma nagyon kevés ember akadna, vagy talán egy sem, a ki Dávid Ferenczet elitélné, mivel azt hirdette, hogy a Jézust nem illeti meg imádás, vagy istentisztelet.

Újabb időben, a régen egyedüli fontosságú dogmák csöndesen pihennek. Sem mellettük, sem ellenük nem vitatkozik senki. A hajdani nagy vitatkozó kálvinista Melius, Geleji Katona, Melotai ma csak történelmi alakok, műveik történelmi emlékek. Most élő utódaik az egykor oly nagyon dicsőített vezérek hatalmas érveit egyszerűen elhallgatják.

Mióta Rejtan rámutatott, mennyire tudta szeretni Jézus a természetet, az embert, a népet, a költőit; mióta Strauss kiemelte mily szeretetreméltó természete volt Jézusnak; azóta a gondolkozó hívők rájöttek, hogy ebben állott elragadó hatása, vonzó ereje, azért lett oly határtalan naggyá, rájöttek, hogy a görög pantheismus levegőjéből táplálkozó lélek nem tudta elképzelni emberben ezen isteni tulajdonságokat.