Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902

— 93 —

De a tudományos vizsgálódás soha sem volt oly önzetlen, oly magasra törő, oly önfeláldozó, mint ma, s ez a mai és jövő nemzedékek kiváló szerencséje és előnye, a melyekkel remélem e kicsiny és hiányosan fölszerelt intézet falai között mindnyájan igyekezni fogunk, legjobb tehetségünk szerint híven sáfárkodni a beállott új tanévben.*

Általános észrevételek az 1902/3. tanévről.

Az új kollégium új viszonyai a Papnevelő-intézet részére nagyon kedvező eredményt biztosítottak. íme, már a második évben elértük a létszám maximumát. A dolgozó és háló helyiségek 20 hallgató részére voltak berendezve és az 1902/3. tanévben mindenik hely betöltetett.

Nemcsak a számbeli eredmény mondható kedvezőnek, hanem az is, általában, nyilvánítható, hogy a Papnevelő Intézet hallgatóit a pálya iránt lelkesedés, a tanulmányokban szorgalom vezeti. Azt nem mondhatjuk, hogy a célt ebben az évben már elértük, de az intézet ifjúságának tapasztalt jó közszelleme följogosít sok reményre.

Ha Papnevelő Intézetünk megnyeri a Magyarországi Unitárius Egyháztól azt a támogatást, a melyre szüksége van s a mely iránt már ezelőtt 4 évvel megtette a P. I. Bizottsága az előterjesztést, vagyis ha a tanári létszám növehetni, a szakkönyvtár gazdagíttatni fog, ha a hallgatók pályadíjak nyújtásával is serkentetni fognak, akkor ez intézet még jobban meg fog felelni magas rendű föladatainak.

Fájdalommal kell följegyeznünk, hogy a helyett, hogy a tanári testület új erő nyerésével növekedett volna, elveszítette Mózes András lelkész-tanárt, ki 1881. óta állandóan az intézetnél működött, mint az egyházjog és egyháztörténelem tanára. Életrajzában, mely e fűzet elején látható, részletesen van méltányolva működése. E helyen a veszteséget jegyezzük föl mély fájdalom* Ez értekezés készítésénél Frid. Delitschnek Babel und Bibel cím alatt megjelent felolvasásának német eredeti kiadását használtam. A magyar fordítás 1903. május havában jelent meg.