Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902

M

egnehezült az idők járása felettünk.“ Az 1900/901. évi értesítőnket azzal a szomorú tudósítással kezdettük, hogy három tanártól vált meg az intézet. Egy meghalt, kettő nyugalomba vonult. Alig enyhült meg a veszteség fölötti fájdalmunk s már megint három kiváló tanár elvesztésén kell keseregnünk. Bencédi Gergely 36 évi lelkiismeretes, buzgó tanári működés után a folyó iskolai év elején nyugalomba vonult. Az egyház nem veszítette el az ő fáradhatatlan munkaerejét, de főgimnáziumunk már nélkülözi őt. Ulár Pál, aki 47 év óta áll az oktatásügy szolgálatában s ez időből 30 hosszú évet iskolánknál töltött, folyó évi április hó 5-én Budapesten szívszélhüdésben elhunyt. Mózes András lelkész és theologiai tanár f. évi április hó 22-én munkaereje és bírása teljességében váratlanéi, mindnyájunk megdöbbenésére és fájdalmára agyszélhüdésben meghalt. Rövid három hét alatt két ilyen nagy veszteség!

A mult század utolsó tizedében két alkalommal 3—3 tanárt iktattunk be az öröm és lelkesedés érzelmei között. Az új évszázad első tizede hármasával kéri és szedi áldozatait intézetünktől. Édes Istenünk, elégeld meg már ez áldozatokat tőlünk! Legyenek a következő sorok nyugalomba vonult és elhunyt kedves kartársaink emlékezetének szentelve !