Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902

41

mából a kisújszállási cv. ref. főgimn. 23 növendéke és 2 tanára: Csatáry Endre, Barla Jenő ; nov. 15-én a kolozsvármegyei tanító- testület évi közgyűlése alkalmából : Zsigmond Ferenc, Belle László, ifj. Gálfalvi István, Jakab Ferencz, Adi József, Metz Vilmos, Móric Ida, Márton Ilona, Borsos Ida, Késmárky Anna tanítók, illetőleg tanítónők; 1903. márc. 25-én Sebes Pál, márc. 28-án dr. Földes Móric Győrből, ápr. 5-én a székesfővárosi VIII. kér. polgári fiúiskola kolozsvári kirándulásán résztvett 370 tanulója és 15 tanára, Csomósy Sándor székesfővárosi tanár, május 1-én Peller Izidor, dr. Kozma Endre, dr. Gothárd Kálmán, Des- bordes Ernő, Gsegezy Sándor, dr. Ejszaky Ödön, dr. Jeszenszky Gyula, Ádám Dénes, dr. Lőrincy Ákos, dr. Balogh György.

1903 máj. 25-én Bulyovszky Lilla. Neve után e szókat írá még: „Tartsanak meg szíves emlékezetükben!“

7. Osztálytalálkozók Az 1832-ben végzettek 1902 okt. 26-án 30 éves találkozóra gyűltek össze 9-en. 300 K alapítványt tettek „a főgimnázium Apolló-köre javára, azon hivatással, hogy ezen összeg, mint elkölthetetlen tőke az iskola igazgatóságának ellenőrzése mellett gyümölcsözzék s annak kamatai a kör szükségleteire fordíttassanak. Alapítók remélik, hogy az alapítványi összeget később még nagvobbítani fogják.“ E határozatuk foganatosításával Pákei Lajos és Killyéni Endre osztálytársukat bízták meg.

Az 1883-ban végzettek 10 éves találkozóra gyűltek össze március 15-én 12-en. Határozatilag kimondották, „hogy a kollégium konviktusa céljaira egy összeget gyűjtenek össze, melyhez való hozzájáruláshoz távollevő osztálytársaikat is felhívják. A befolyó összeg ideiglenes kezelésével s az egyházi pénztárba évenként leendő beszámolásával megbízták dr. Frank-Kis István és Csifó Salamon osztálytársaikat, kiket az alapító levél szerkesztésére és az egyházhoz benyújtására is felkértek. E célra kötelezvényt is írtak alá s megajánlottak 290 K-t, jövőre évenként 140 K-t.“

Az 18303-bán végzettek 10 éves találkozóra május 1-én gyűltek össze 10-en. Határozatukból idézzük a következő pontot: „Annak jeléül, hogy az intézet iránt, mely életpályájuknak, a tudománynak alapját adta, hálával viseltetnek, elhatározzák jelenlevők,