Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902

27

és ő boldog, hogy a maga és gyülekezete nevében szólhat Istenéhez, kinek kevés hívebb szolgája volt. Midőn 1878-ban Kolozsvárt főtanácsi szónok, hálával emlékezik vissza az ifjúkori évekre, „mert egykori évei, szebb és boldogabb napjai a hitnek, a vallásosságnak itt szentelődének fel, szíve és lelke pedig e szent emelvényről lehangzott igék varázsereje által levének egy felsőbb, egy tökéletesebb lény, az egy igaz Isten imádása s igéje hirdetésére elzálogosítva.“

Imádságaiban, melyeket legtöbbször könyv nélkül mondott, mélyen elelmélkedett az isteni szellem nagysága, hatalma és jósága fölött. Szépen csengő hangja megrázta a szívek húrját és elmerítette a buzgó keblet az érzelmek áradatában. Kiválóan elragadok és meghatók voltak alkalmi imái. Az ó- év utolsó estéjén mindig híven leszámoltatta a szíveket az elmúltakért és megedzette a jövőre.

Utolsó beszédjét egy kis gyermek keresztelőjén tartotta. A gyermek nagyon gyönge volt. A szülők kétségbe esve aggód- ak, hogy elveszítik első fiokat. Attól lehetett tartani, hogy a keresztelésből temetés lesz. Mózes A. valódi ihlettséggel ragadta meg az alkalmat s meglepő szépen hozta össze a születés és halál nagy problémáit s miután mindkettőben Isten akaratát látta nyilvánúlni, a könyüket szelíden letörölte s a vigasztaló remény derűjét varázsolta az arcokra.

Igazi papi jellem volt, kire a hívek mindig bizalommal tekinthettek. 0 hűséges tanítványa volt a nagy mesternek a békességes tűrésben, az önfeláldozó szolgálatban. Nem kellett, hogy mondja, mert aki közelébe juthatott, mint lelkipásztornak, látta, hogy neki az ő élete sem volt az övé.

Az emberséges érzelem és keresztény szívjóság tőle egy percre sem távozott cl. Még ha méltatlanság érte is, megadással viselte, csaknem szótlanúl. Nem volt a mai kor embere, ki mindig többet mutat, mint a mennyije van, s többet követel, mint a mennyit érdemel. 0 szívesebben lemondott, mintsem perbe szálljon, inkább tűrt nélkülözést, mintsem panaszt emeljen. Nem tartotta paphoz illőnek.

Barátait megbecsülte s a szeretetet szeretettel viszonozta. Kedves, szép családját határtalanéi szerette, s éppen