Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902

— 16 —

hogy nem pusztán az öreg korát meghaladó munkától riadt vissza, midőn két év múlva lemondott az igazgatói állásról. Az E. K. Tanács 1873-ban egyházi tanácsosnak, 1879-ben a Kolozs-Doboka köri alpapi szék rendes bírájának, 1900-ban pedig egyh. pénztári ellenőrnek választotta meg. Evek hosszú során át tanvezető tanára volt a gimnáziumunkkal kapcsolatos elemi iskolának is.

Ulár Pál csaknem félszáz évig állott a közoktatás szolgálatában s azalatt szíve-lelke odanőtt a kathedrához. Sokszor emlegette, hogy 47 éves tanárkodása alatt a gimnázium összes tárgyait tanította az egy egészségtanon kivűl, s hozzátehetjük, hogy mindeniket egyforma odaadással, jókedvvel és lelkesedéssel. Neki a tanítás, kivált a technikai része, nemcsak foglalkozás, hanem igazi élvezet és gyönyörűség volt. Öregember korában is mintaképe maradt a rendszeretetnek és pontosságnak. A Schulmeister pedánsságig menő lelkiismeretessége egyesült benne az egészen hivatásának élő ember erős fegyelmezettségével s a foglalkozását szerető tanár nem kötelességszerű lelkesedésével. Tanítása mindig sikeres és eredményes volt, bár módszere mindvégig eleven és következetes tagadása volt mindannak, a mi nálunk a nagy Brassai lángírása nyomán fejlődött hagyománnyá. Brassai szérűnek tekintette az agyvelőt, Ulár magtárnak ; Brassai csak foglalkoztatta az elmét, Ulár tömte ; Brassainál a tudomány csak elmeköszörülő szerszám, vagy legfeljebb vitézkedésre szolgáló csatabárd, Ulárnál mindig öncél ; a Brassai iskolája gyakorlótér, az Uláré inkább -— mértékhitelesítő hivatal; a Brassai diákja kitűnően percipiál, de legtöbbször nem kitünően felel, az Ulár diákja kitünően emléz s még kitünőbben recitál. A két ellentétes fölfogás különbsége a köztudat szerint a protestáns és katholikus iskolák hagyományos szellemében gyökerezik; küzdelmük nem nálunk és nem most kezdődött s nem egyhamar fog véget érni. Örömmel lehetett azonban tapasztalnunk, hogy a két irány egy iskola falai közt is megfér egymás mellett, sőt az erők és hatások elrendezkedésének ki nem tanulható törvényei szerint egymást csodálatosan kiegészítik ; s ha a tanítás eredményének a fölmutatott siker a legjobb mértéke, akkor jó öreg tanárunk büszkén tekinthet le onnan a magasból. Egész