Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901

A kollégium építésének története.

(1890—1902.)

A lefolyt iskolai évvel a kolozsvári unitárius kollégium negyedszer változtatta épületét, negyedszer költözött új hajlékba. De minő más körülmények és minő más érzelmek között! Mikor 1093. okt. 10-én az óvári unitárius kollégium csengettyűje megszólalt, az ifjúság sorakozott és „keserű könyhullatások között“ vonúlt át tanár- és tanulósereg az új helyiség felé. Alig telt el negyed század a piaczi iskola falai között, megint „jött a parancsolat,“ hogy az iskolát hagyják el. Az ifjúság 1718. ápr. 1-én kivonúlt az iskolából és elszéledett.

Az egy istenben vetett hit az elszéledett nyájat megint összegyűjtötte. A belső-magyar-útezai iskola történetét nem lehet a legmélyebb meghatottság nélkül olvasni.

Van abban valami önzetlen eszményimádás, a melyet a mai korban talán meg sem tudunk teljesen érteni, midőn a diákserget az egyszerű, igénytelen iskola épület sövényből font falának vakolásával látjuk elfoglalva, hogy a múzsák és erények hajléktalanig ne maradjanak. A 18. század végén a szabadabb korszellem fu- valma, az egyház anyagi ügyeinek lassú, de biztos gyarapodása, hitelődeink áldozatkészsége lehetővé tették végre, hogy az akkori idők követelményeinek teljesen megfelelő épület 1806-ban teljesen felépülhetett. Egy századon át töltötte be a magyar haza és az egyház szolgálatában nemes rendeltetését. Az a szükség, a mely miatt a régi épületet elhagytuk s „az egyetlen-egy isten tiszteletére“ szentelt templomtól keletre telepedtünk meg, nem külső kényszeren, nem „a parancsolaton* alapszik.

A korszellem parancsa, a fejlődés által élőnkbe állított követelmények a lélek bizonyos derült, áhítatos nyugalmával találkoznak.

r