Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
47 szabad az eszményt kiűznünk az életből, mert e nélkül az élet a kenyérért és az élvezetért való harcz áldatlan színhelyévé lesz. Nem szabad engednünk, hogy az ifjúság felszíva leikébe a sivár anyag- elvűség egyoldalú tanait, azokat nemcsak a tudományos meggyőződés, hanem az érzület dolgává is tegye. Mert ez veszélyeket rejt magában. E szerint a társadalom az erők, az érdekek összhangja. Ez csak jogokat és élvezeteket ismer, kötelességeket és lemondást nem. Nem szabad engednünk, hogy korábbi idők minden bűne simább, finomabb, modernebb alakban, megfontoltabb, elszántabb eszközökkel újra előkerüljön. Nem szabad belenyugodnunk abba a gondolatba, hogy az egyén erkölcsisége a kultúrával nem nő; hanem arra kell törekednünk, hogy a nevelés hatása alatt az egyén megváltozzék és mintegy újjáalakuljon. Mert minél idősebb a társadalom, annál ridegebb; s a törvényesség leple alatt annál szabadabban forrnak a szenvedélyek. Minél értelmesebb, szellemesebb a kor, minél gazdagabb találmányokban és felfedezésekben: annál veszélyesebb a haladás útja, ha hiányzik a vallásos hit melegsége és őszintesége. Nincs tehát biztosabb alapunk, nincs magasztosabb eszményünk, mint a keresztyén vallás fenséges erkölcsrendszere. Ennek az alapján hirdetni a tudomány szabadságát, szórni szét az értelem számára a világító sugarakat: oly eszmény, a mely a tudomány és értelem s egyben a kedély szükségleteit is kielégíti. Hiszem és hirdetem, hogy az élet áldatlan kenyérharczában az iskola az a hely, a hol az eszmények menedéket találnak ; úgy érzem, hogy a tanító a szent eszmék apostola, élete ez ideálok hirdetésének van szentelve. Hiszem, hogy a fent kitűzött eszmény határozott, egységes, az ifjúságnak majdan életczélúl szolgáló, tetteit vezérlő életnézet. Hiszem, hogy a ki ez eszmény után törekszik s életét e czél megközelítésére szenteli, ember, egész ember lehet, a ki a nevelés végső czélja felé közeledik s ez által közvetve az erkölcsi társadalom szervévé is lesz, a mely az egésznek szolgál, midőn önczélját megvalósítja. E czél azt fejezi ki, hogy nekünk az ifjúságnak nemcsak értelmét kell fejleszteni, a tudás adataival megtömni, az ismeretanyagot a legczélravezetőbb módszerrel közölni, szóval tanítani, hanem és főképen azt, hogy nevelnünk kell az ifjúságot: a bizonyos dispositiokkal rendelkező ifjúi lelket hajlékonynyá és fogékonynyá kell tennünk minden szép, jó és nemes iránt. Hadd
