Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
43 merítve egy tanártestület feladatát, hanem a nevelésre is épen olyan gondot fordítsanak, mert a jellemképzés mindenek fölé helyezendő, a miben ma — sajnos ! — a köz- és magánélet elszomorító tünetei annyi ingadozást mutatnak. Ne csak tanítói és hirái, legyenek szülői és barátai az ifjúságnak, mely iránt a katedrán kivűl is érdeklődni kell, hogy kinek- kinek ne csak szellemi, értelmi képességeit, hanem lelkületét, hajlamait, szóval: egyéniségét is megismerhessék és irányíthassák, lelkében a szépre, jóra való törekvés becsvágyát felkeltsék és állandósítsák, s valamint a tanártestületben, úgy tanító és tanuló között egy bensőségteljes viszonyt teremtsenek, a mely termékenyítő, nemesítő hatását be- és kifelé egyaránt éreztesse. Éhez pedig emelkedett szellem, humánus érzés és eszményi pályaszeretet szükséges ; mert a ki a tanárságot csupán kenyérkeresetnek tekinti, az végzetesen eltévesztette a pályaválasztást. De hisz Önöknek mindezt épen olyan jól kell tudniok, mint nekünk. Azért bizalommal tehetjük le kezeikbe az egyháznak, a hazának és társadalomnak legszentebb ügyét. Legyen azon c díszes hajlékban Isten áldása — s Önöket szép, de terhes és felelősségteljes munkájukért jutalmazza a jelen és jövő kor elismerése érdemük szerint. Es most föl a zászlót az árboczra ! s a vitorlákat a kedvező szeleknek! hogy induljon hajónk vidáman a nyílt tengerre. Üdv, szerencse, dicsőség útjain! Előre! Dr. Gál Kelemen igazgató a következő beszéd kíséretében vette át az intézetet gondozása alá: Mélyen tisztelt közönség! Nagyságos Felügyelő-gondnok Úr! 1 1 la az ember új házba lép, lelke áhítata önkéntelenül Istenhez száll a hálaadás és imádás érzelmeivel. Ha munkát kezdünk, erőt és reménységet az ő nagy nevének segítségül hívásából merítünk. Tudatában gyönge cs fogyatékos erőinknek és azoknak a várakozásoknak és reményeknek, a melyek ez intézet működéséhez sze-
