Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
36 főtanácsnak és nagyérdemű püspökének szivem mélyéből mondok hálás köszönetét és azt kívánom, hogy a mint megengedte az Isteni gondviselés, hogy a megkezdett munkát szerencsésen bevégezhessék, engedje meg azt is, hogy sokáig gyönyörködhessenek áldásos működésében. Éljen a haza! Éljen az unitárius egyházi főtanács és annak nagyérdemű püspöke, Ferencz József ! Ezután Kozma Ferencz isk. felügyelő gondnok és az építtetőbizottság elnöke mondotta el a következő beszédet, melylyel az egyházi főtanács nevében az intézetet az igazgató gondozásába átadta: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Kicsiny testületeknek is vannak nagy ünnepnapjaik, a melyek erkölcsi és szellemi tartalmuknál fogva figyelmet és tiszteletet érdemelnek. Minden nemes és közjóra törekvés sikerét örömünneppé avatja a belé fektetett munka s annak mélténylásában a jók együttérzése. A magyar unitárius egyház is méltán szentel ünnepet e mai napon egy nagy mű befejezésén, mely a kor magasabb követelményeinek színvonalán áll, — s melyben a vallásos szellem ápolása mellett a nemzeti művelődés áldásait felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül élvezheti a magasabb tökélyre törekvő ifjúság. Boldogoknak érezzük magunkat, hogy ez alkotást létrehozhattuk, melyben egyházunk kollégiuma a renaissance-korszak küszöbét ezennel átlépi. Az ízlés és igények régi egyszerűségéből kiemelkedve, külsőleg is kifejezésre juttatja a haladást. Befejezi közel negyedfél évszázra terjedő vándorlását e nemes város falai között, hol bölcsőjét virágokkal díszítették s hajótöréseiben is mentő horgonyra talált. S most a negyedik helyen, e biztosnak Ígérkező révparton legelső tekintetünket égre emelve, áldozatot mutattunk be az Egyetlennek, a ki minket el nem hagyott, megsegített, s a kitől mi soha el nem tántorodunk. Legyen áldva, dicsőítve, magasztalva az egyetemes Gondviselő, a ki a nagyokra és kicsinyekre, erősökre és gyengékre egyaránt kiterjeszti védő szárnyait, hogy az igazak közül senki el ne vesszen!
