Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
31 Mi Atyánk sth. Légy megáldva, megszentelve Istentől, újonnan épült csarnoka a közművelődésnek! Az ő gondviselése őrködjék fölötted! Maradj századokon át minden vésztől megvédett és keresett otthona a Múzsáknak és az Erényeknek! Ezután id. Danid (iábor főgondnok a következő megnyitó beszédet mondotta: Tisztelt Gyülekezet! Ürömnapunk van, mert vallásközönségünk nagy áldozattal létesített új kollégiumának megnyitási ünnepélyét tartja, a melyet fokoz azon részvét, a mely más felekezetbeliek részéről is nyilvánúl. Ezt természetesnek találom, mert minden oly mozzanat, a mely a magyar kultúrát előmozdítja, minden igaz hazafi részvétét fölkeltheti. Mai napság nem a nyers erő, hanem a tudomány, a mivclt- ség azon erő, mely a győzelemre vezet. Még a hadviselésben is ez az irányadó. A hadtudomány, a fejlett technika és a fegyverek minősége nagy részben a döntő eszközök és ha ezen a téren így van, annál inkább áll ez a polgári téren, a hol a nemzetek hatalmát nemcsak a létszám, hanem annak míveltsége, tudományos képzettsége, gazdasági, ipari és kereskedelmi fejlettsége teszi. Tehát indokolt örömünk, a midőn e téren egy tényező eszközének felavatását ünnepeljük, a melylyel első sorban a magyar unitárius egyház iránti kötelességünknek tettünk eleget, de másfelől szeretett hazánknak is, a midőn annak hű fiakat igyekszünknevelni, még pedig olyanokat, a kik koronás királyunk iránt viseltető hűség mellett a magyar nemzetiség eszméjéhez való tántoríthatatlan ragaszkodással Magyarország megerősödéséhez, habár számban csekély, de őszinte törekvéssel járuljanak. Az unitárius vallás ereje hazánkban a székelységben gyökerezik, ők annak állandó és önzetlen követői, de ép úgy hévül keblükben — felekezeti különbség nélkül a hazaszeretet. Hazánk szabadságának hajnalán utógondolat nélkül mondott le kiváltságairól annak javára, képezvén ősmagyar erejénél fogva Szent István koronája ragyogó ékköveinek egyikét. Hálával adózom a Mindenhatónak, hogy megérnem engedte vágyaim egyikének megvalósítását, a melyet magas koromnál fogva — alig mertem remény leni.
