Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901

mékei, múltúnk emlékei, földünk ritkaságai mind együtt legyenek, hogy a nemzeti érzésnek legyen miből táplálkoznia. Fordítunk-e erre gondot. Keserűen panaszolja, hogy az „iskolákból lassanként haldogal ki az anyanyelven tanítás“, hogy közkönyvtárunk nincs, hogy folyóírásunk nincs, hogy „a censurák rettegősködése miatt“ csupán prédikácziók jelennek meg nyomtatásban, hogy „elhagytuk pusztulni fejedelmeink minden maradványait, zsidók hordják ki régiségeinket, s bűnös hidegséggel néztük el, hogy a kamara Déva várát, — a história s annyi hazai tettek helyét, — kótyavetyén adta el, s Vajda-Hunyadon, hol eleink tanácskoztak, Erdély büszkesége helyén, — vas magazinum van.“ Pedig, íme, Farkas tudja a módját, elő is adja részletesen, hogy pénz nélkül mint lehetne megalapítani a múzeumot: a nyomdák köteles példányokat külde- nének kiadványaikból, az iskolák és a magyarországi múzeum szívesen átadnák duplumaikat, az udvartól évenként leküldött és eddig a líceum könyvtárába helyezett könyveket és képeket szintén odatennék, nagylelkű adakozók is akadnának ; a múzeumba kerülnének az 1792-ben fennállott Magyar Nyelvmívelő-Társaság írásai, könyvei, ásvány- és egyéb gyűjteményei is, melyeket ideiglenesen szintén a líceum könyvtárában őriznek.

.Mily szép terv ez, — és mégsem valósult meg. Volt is még valakiben akkora fogékonyság az ilyenek iránt, mint Farkasban! Utazása is éppen ekkor jött közbe, s így eszméjének megvalósítása elmaradt. Hála Istennek, nem örökre maradt el: gróf Mikó Imre nagylelkű áldozatra való készsége és buzgósága megvalósította éppen a lcgszomorubh időkben, 1859-ben.

Már sokkal gyakorlatibb eszméje volt Farkasnak a gondoskodó társaság megalapítása, melyet azért alkotott még 1825-ben, hogy hivatalnoktársainak alkalmuk legyen pénzük gyümölcsözteté- sére. Áldásos intézmény lett ebből, egész takarékpénztár. Itt gyűlt össze forintonként az a tőke is, melyet Farkas kollégiumunk könyvtárának hagyott.

Amerikai útja után még nagyobb tevékenységet fejtett ki Farkas a társadalmi téren. Legelébb is egy kaszinó alapításán fáradozott. Tervének, megnyerte útitársát, gr. Béldy Ferenczet és a minden hazafias eszméért lelkesedő gr. Kendeffy Ádámot, kikkel együtt azután 1833. jan. 13-án meg is alapította a kaszinót, „melynek