Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901

100

igen rútítják a nyelvújítás korcshajtásai. Csak felében az újított nyelv a Farkasé, leiében a maga tőzsgyökeres nyelve az, melyet itt-ott tájszók is tarkítanak. Van azonban egy sajátságos mondat szerkezete, melyet másnál még nem olvastam, s mely sem helyesnek, sem magyarosnak nem mondható. Ez az: Ha az ész hideg itélgetései ne tartóztassanak, leborúltam volna e sirhoz, (306 1.) Ha ne bukjék meg Napóleon, ezen ifjú most talán Európa valamelyik thronusán ülne. (319. 1.) stb.

Sajátságos, hogy Farkas művéről számba vehető bírálat nem jelent meg akkoriban. A Vajda Péter-féle szellemeskedés inkább csak nyegléskedés.

Az az, hogy mégis akadt kritika róla, kemény, lesújtó kritika. A legfőbb hivatalos forum volt a szerzője és úgy szólt, hogy Farkas könyvét senki emberfia olvasni ne merje. Maga a szerző ezt jegyzi meg erre naplójában : Megérkezék a Guberniumhoz a tiltott könyvek cathalogusa és abban meg van tiltva az én munkám is, s csak „Erga Schedam“ lehet olvasni. Ez nagy megtiszteltetése munkámnak! Még is csak van abban valami, mi béhatást tett. De késő, azt hiszem, hatott a méreg, s a tiltással csak ingerelkedik.“

A hatósággal egyébként akkor is baja volt már, mikor művét kiadni készült: barátai mérséklők olyanná, hogy a censurán keresztül mehetett. A két censor, Méhes és Szabó János apát, meg ráadásul a püspök, orrot is kaptak érte magától Estei Ferdinánd főherczegtől. -— Mindez pedig a könyvnek vált és válik dicsőségére.

Nagyobb baj volt, hogy „az emberek bizonyos része“ fegyvert kovácsolt belőle a szerző ellen.

Maga Farkas így ir erről Gedőnek (1837. nov. 24.): „Az a könyv nekem már annyi kedvedenséget okozott s okoz ma is, hogy szinte borzadok, midőn említeni is hallom. Megnyertem ugyan is áltála előttem sok tisztelt ember figyelmét, s homályos képekben közölhettem, a mi oly régen rejtegetve szivemben lángolt; de felzűdí- tottam másfelől magam ellen az emberek bizonyos részét, kik a legveszedelmesebb fejű embernek kiáltanak, s nyelnem kell az ő ala- csonyitó rágalmokat; ki vagyok téve vizsgálódásoknak, élczelődé- seknek és hátratételeknek, s tapasztalnom kell azt is, hogy némely jó embereim is kerülnek immár, mint a pestist, s vagyok örök hallgatásra kárhoztatva. “