Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
97 napi gondolatok könyve lehet. Valóban nem messze haladtunk! s sebes hervadással érzém elfoszlani szép reményimet, hogy életemben megérhessem literátnránk képzelt szép szakát. És égeté a nyert koszorú homlokomat.“ Rosszul ítélné meg Farkast az, aki azt gondolná, hogy e nyilatkozatokban kifejezésre jutó lelki töprengését az álszemérem, vagy a túlzó szerénység szülte. Az annyi sikertelenségre következő szinte hallatlan siker kétségtelenül megdöbbentett volna még egy erősebb akaratú embert is, mint a minő ő volt. Hát még őt, a kinek amúgy is érzékeny lelkét annyi hántás, csipkedés, mellőztetés, kicsinyeskedés és sikertelenség szinte már egészen elgyötörte és egyre jobban kényszerítette, hogy magába húzódjék és magában találja meg egész világát? Nem csoda, hogy az ilyen lélek, mely magának mindene, büszkévé lesz és könnyen hajlik a túlzásra. Az amerikai útazás különben is mély nyomokat vágott benne. Szinte féktelenné vált benne a szabadság szeretető: a politikában a köztársaság, a társadalomban az egyéniség mindenhatósága lett az ideálja. Az egyén értékét nem a születés, nem a rang, nem a hivatal, nem a gazdagság adja meg, hanem az, a mivé az erők szabad mérkőzésében a saját tehetségével ki tudja magát küzdeni. Ezért irtózott meg Farkas a czéhbeliségtől, ezért zsenirozta, hogy diplomatikus tudós lett. Vallomása második fele magát magyarázza: irodalmunk állapota feküdt nyomasztó teherrel lelkére. Nem szükség fejtegetnem, hogy e tekintetben nagyon pesszimisztikusán Ítélt: irodalmunk hatalmasan haladt a virágzás felé. Nem csodálhatjuk, ha ily lelki állapotban nem fogadta teljes ürömmel egyébb kitüntetéseit sem, melyekkel művéért elhalmozták, így a nagyenyedi kaszinó tiszteletbeli tagjává választotta Széchenyivel együtt, Székesfehérvár pedig arany tollat küldött neki. Szép és egészen Wesselényire valló megtiszteltetésben részesítette a kö- zép-szolnokvármegyei kaszinó, mely egy gazdagon aranyozott ezüst billikomot ajándékozott neki. Wesselényi vezette hozzá a küldöttséget, ő mondotta az üdvözlő beszédet is, melyben gyönyörűen rajzolta meg a mű hatását; „Mint a tavasz lanyha szellője a esi. rákat, úgy fogja az hazánkban a szépet és jót életre költeni, a kebleket megeleveníteni s a léget megtisztítva a szabadság sugarainak
