Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901

elménk elmerülései közt, gyakran meglep, s a mívelt országokban lebegtet által felkeresni, a minek még hijját érezzük.

Ne bolygassuk hát tovább mi sem szerelmét, hanem nézzük Farkast, mint utazót és írót úgy, ahogyan útjáról írt művében magát elénk tárja.

1830. nov. 3. indúltak el Kolozsvárról gr. Béldivel és Pesten, Pozsonyon át 13-án értek Bécsbe1. Itt átvették külföldi útleveleiket és Párisnak mentek. Itt tartották első nagy állomásukat, mert csak 1831. márcz. 23-án folytatták tovább útjukat.

Páris egészen lebilincselte Farkas figyelmét. „Mintha századokon által tanulta volna a Párisi Nép, minden ingerlő módot kiszerezni, mi az idegent oda kecsegtethesse“, jegyzi meg róla. Külömben is forrott a város a júliusi forradalom lázában; de ezt utasink hidegen szemlélték, bár sok tanulságot nyújtott, mert „az emberi indulatoknak minden elágazásait s kitöréseit eredeti természetükben“ láthatták.

Sok vesződséggel járt útjuk Belgiumon és Hollandián át, mert e két ország harczban állott egymással. Apr. 17-én Rotterdamból Angliába hajóztak és 18-án már Londonban voltak. Itt megint hosz- szabb időt töltöttek, megnézve és megfigyelve mindent. 25-én Wood Sámuel elvitte Farkast az unitáriusok gyűlésébe, hol Jiites ur indítványára mint Erdélyből jött utazót jegyzőkönyvileg üdvözölték. Érdekes része volt útjoknak az, midőn azokat a helyeket járták be, melyeket Ossian, Shakespere és Walter Scott tettek emlékezetesekké.

Végre jul. 27-én felszálltak a Columbiára, s elindultak Éjszak- Amerika felé.

Farkas európai utazásáról naplót vezetett, melybe minden élményét beleírta; de művében csak röviden, alig nehány lapon, foglalta össze ezeket. Ez kétségtelenül helyes volt, mert így megtartotta egész érdeklődésünket amerikai útja iránt; de azt sajnálhatjuk, hogy külön műben nem adta ezeket később közre. Bizonyára tanúlságos és érdekes mű lett volna. Mert Farkas nemcsak azért utazott, hogy ifjúkori vágyát betöltse, hanem azért, hogy tanuljon, tapasztalatokat gyűjtsön és így hazájának szolgáljon. Meg is volt ehhez éles szeme, hogy a dolgokat jól megfigyelje, kellő fogékonysága és tudása, hogy kiválogassa a láttottakból és tapasztaltakból azt, a mi igazán hasznos és áldásos lehet hazájára. Nem