Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
81 Mikor Szeinere Pál, hire és tudta nélkül egy dialógust közölt tőle az 1821-ki Szépliteraturai Ajándékban, őszintén megvallja (Gedő Józsefhez 1824. ápril 30-án irt levelében), hogy pirulva gondolt reá s csak a fiatal korért bocsáthat meg neki az olvasó. A ki ilyen szigorúan ítél magáról, azt csak a tökéletes elégítheti ki. De vájjon nem sorvad-é el a tehetség, nem lobbadoz-e ki a lélek lángja, nem zsibbad-e meg a képzelet ereje a kísérletezés fáradalmaiban ? Nem fogyatkozik-e meg az önbizalom, ha nem kiséri a nyilvánosság biztatása, elismerése és nem alszik-e ki örökre az alkotás vágya, ha érezzük, hogy a tökéletesség ideálja oly messze van még tőlünk. Farkas szigorúan ítélt magáról és nem bízott eléggé magában, — ez magyarázza meg, hogy, bár volt tehetsége, nem lett költővé és lassan-lasSan kialudt lelkében a tűz, mely oly hévvel ragadta az ifjút a Parnassus felé. 11. De nem csupán csak ez volt az oka. Könnyű volt Döbrentey- nek azt tanácsolnia, hogy éljen a poézisnek. Farkas talán szót is fogadott volna neki, ha lett volna, amiből megéljen. „Szegény legény volt“, — mint Kazinczy mondja róla, mert bár volt némi vagyona, az élet gondjai bizony korán reá nehezedtek. Már Maros-Vásárhelyen is java részint az ifjú Wesselényi vendégszeretetéből élt, mikor pedig visszakerült Kolozsvárra, még inkább érezte az élet terhét. Pedig nagy reményekkel jött vissza. Kitűnően végezte iskoláit, voltak barátai és bírta Kazinczynak figyelmét. Bizonyára sokszor - megrezzent lelkében Döbrentey biztatása : légy költővé, bizonyára égett benne a vágy, hogy nagygyá legyen. De előbb említettem magában nem bízása és az élet gondja csakhamar elfojtották benne a dicsőség vágyát, — elhamvasztották reményei gazdag bimbóját. Előbb még testőr akart lenni. Wesselényi helyeselte szándékát; Kazinczy biztatta: Báróczy, Barcsay és Bessenyei örökösét látta benne. Mily fényes jövő is lett volna az! De csak ábránd maradt. Élnie kellett, lemondott róla és 1817. ápr. 19-én belépett az erdélyi f kir. kormányszékhez tiszteletbeli jegyzőnek. Alea iacta est. A fényes jövő belefulladt a poros aktákba. Hányszor nem téríti az élet, ez a rideg, megalkuvást nem tűrő tilt ___tfc
