Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901

egymástól oly lényegesen eltérő nézeteknek s épen ez az oka annak, hogy az iskolapad problémája még e mai napig is megoldatlan.

A híres tudós Fahrner talán egész életét ennek az egy témának szentelte, de hogy mily eredményt ért el s hogy mennyire nem sikerűit neki az egységes iskola-pad mintáját gyakorlatilag érvényre juttatni, ezt legjobban tanúsította az 1883-ik évben Berlinben rendezett tan- és egészségügyi kiállítás, a melyen nem kevesebb, mint 70 modell lett bemutatva a különböző országokból, mint legtökéletesebb padminta.

A dolog lényegét illetőleg a pártokra szakadás a körűi forgott, hogy vájjon az asztallap az ülés szélétől kijebb, vagy bejebb, vagy egy vonalban álljon e? Ez a nevezetes és sok nyomdafestéket megemésztett „null“, „minus“ és „plus“ distancia kérdése. Egy másik vita tárgyát az képezte s az képezi ma is, hogy a padok a különböző életkorok szerint különböző méretűek legyenek és illetőleg hány csoportba osztassanak be ? Addig jutottunk e kérdésben, hogy a porosz nép- és községi iskoláknál 3 csoport lett megállapítva, a bádeni és franczia-iskoláknál 4, a würtemberginél 6, Fahrner szintén ennyit, Hermann 7-et, Büchner és Qiullaume 8-at, Spies !)-et, végre Kunze és Schilbach 10-et követelnek. Ebből a theoriából kihámozni az igazságot, megtalálni a helyes vitat, nem tartozik a mindennapi feladatokhoz. Részemről úgy hiszem, mint gyakorlatilag számos más esetben bebizonyúlt, a legjobb rendszer az, mely minden komplikácziót mellőz, mely a lehető legegyszerűbb.

Az építő bizottság által legczélszerűbbnek vélt iskola-padok rendszere felett majd Ítéletet mond a gyakorlati tapasztalat.

A régit elhagyja 100 éves lakója. A hajlékcserénél — úgy érzem — a bánat örömmel vegyül. Melyik lesz erősebb a válás pillanatában, nem tudom, de azt sem tudja talán senki, vájjon a gazda mondott-e fel régi lakójának, vagy megfordítva ? Sejtem azonban, hogy e 100 éves szerződést nem emberi hatalom bontotta fel, hanem ennél egy hatalmasabb valami, a százados fejlődés hatalma, a kor szelleme.

Egymás mellett áll a két intézet; egyik kopott, régi, másik díszes új köntösbe öltöztetve; előbbi a sors forgandóságának bánatában, utóbbi vidáman, szép reményekkel eltelve.

75