Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1900

4

teljes ambitiót követelő állásra jutott, a felekezeti s közelebbről a mi kollégiumunk történelmében a zavaros kavarodások korszaka. Az állami középiskolák megfelelő anyagi támogatással kihívó versenyre keltek a százados és dicsőséges múlttal, de annál kevesebb anyagi erővel rendelkező felekezeti iskolákkal. Az egyházi főhatóságok, a mint érthető is, féltő gonddal őrizték iskoláikat. De a közoktatási kormány olyan követelésekkel állott elé a törvény alapján ez iskolákkal szemben, a melyeket teljesíteni az egyházak anyagi romlása nélkül lehetetlen volt. így kerültek az egyházak abba a helyzetbe, hogy autonomikus jogaik némi csorbításával is kénytelenek voltak elfogadni az államsegélyt. Ez volt sorsa a mi főgimnáziumunknak is.

Ám a közoktatási kormány segélyezése fejében bizonyos jogokat kíván gyakorolni a felekezeti középiskolák felett. Ez okozza a helyzet nehézségét. A segélyezésre utáltság érzetében megállapítani azt a határvonalat, a hol az autonomikus jogok feladása nélkül az államhatalom követelményeinek érvényesülni kell. A helyzetet még az is complikálja, hogy itt egy százados szokásokban, történelmi traditiókban gazdag oktató intézet megállapodott, hogy ne mondjam: megcsontosodott intézményeiről van szó, a melyeket a modern kor igényeihez és követelményeihez mérten kellett reformálni.

Ez a szép, de nehéz feladat emberére talált Borosban. Kellő történelmi érzéke volt a múlt iránt; meleg vallásos kegyelet él a múlt megtartásra, sőt kifejlesztésre érdemes intézményei iránt szivében. Nem csinált tabula rasat. De épen oly élénk a vágya a modern kor igényei, követelményei kielégítésére. Szellemi egyéniségének ez a két vonása igen szerencsés feltétel volt a nagy munka sikeres megkezdésére, részben elvégzésére.

Áztán ő nem végez sehol, semmi téren napszámos munkát- Nála teljes mértékben beteljesült, hogy a tanár nem hivatalnok. Bármihez kezd, bármivel bízza meg egyházi főhatósága, minden kétkedés és habozás nélkül fog hozzá, a munkába egész lelkét beleviszi s azt temperamentumos lényének egész lendületével végzi. — Annyit végzett, annyit dolgozott hét évi igazgatása alatt, hogy az két teljes és egész mnnkaerőnek is bőven elég lett volna. Az ő imádsága a munka volt. Elvesztése nemcsak a kollégiumnak hanem — nagyítás nélkül szólva — az egész egyháznak veszj teség.