Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1900
LXXVI Ezzel befejezzük e vázlatos történetet. Egy utolsó pillantást vetve intézetünk negyedfél százados múltjára, lehetetlen újból is a legmélyebb hála érzelmével meg nem emlékeznünk azon vezérekről, kik a sokszor fenyegető veszéfyek közt bölcs előre látással, mérséklettel és a viszonyokhoz okos alkalmazkodással, az önbizalom, összetartás és áldozatkészség ébresztésével intézetünket megtartották, a jóltevők ezeréiről, a kik a megtartást biztosították. A régi épületet újjal, az egykori kunyhót fényes palotával cseréljük fel. Átköltözik-e az új otthonba az elődöktől ápolt szellem, mely a felekezeti érdeket mindig egyeztetni tudta a hazafias érdekkel, a haladó kort a természetes fejlődés törvényével ? Nemcsak tanítani, de nevelni is fog-e az új intézet annyi hálás tanítványt, buzgó és áldozatkész hívet, lelkes és munkaszerető hazafit, mint a régiek ? E kérdésekre a feleletet a jövő fogja megadni. Benczédi Gergely.
