Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1900

LXV

A köztanítók (Collaboratofok és praeceptorok) fizetése fejenként volt 25 frt, bor 14 veder, búza 12 véka.1)

Igaz, hogy főleg a. Rákóczi szabadságharcz alatt, vagy terméketlen és pestises években az ekklézsia is sokszor oly szűkös viszonyok közé jutott, hogy a járandóságoknak még harmadrészét se tudta kiszolgáltatni s e miatt nem egyszer támadt heves viszongás, de rendes körülmények közt az ellátás gazdagnak mondható.

1718-ban az ekklézsia minden jövedelemtől elesvén, még a papok és kántorok fizetését is kénytelen volt leszállítani. A tanárok és tanítók fizetését s a tanuló ifjúság segélyezését az egyház-egyetem vette át. E végre 1723-ban egy „Elemozsia-Cassa“ kezdetett, melyben minden adomány, évenként egyesektől és ekklézsiáktól ígért „Collecták“, főuraink és vagyonosabb hitsorsosaink által ajándékozott termésbeli dézmák és malomvámok befolytak. Az egész XVIII. század lélekemelő példáit mutatja fel az ilynemű áldozatoknak s kiválólag megmaradott főrangú családaink buzgó áldozatkészségének, milyenek a Vargyasi Dániel, Petrichevich Horváth, Kénosi Sándor, Szentiványi, Toroczkai, Símén és Suki családok.

A fizetések csaknem minden évben változtak a jövedelmek szerint, sőt a tanár igen sokszor a megígért összeget se kapta meg s előre ki volt mondva, hogy a hátralékot nem követelheti.

1722-től—1792-ig a püspöknek rector-ígazgatói és tanári fizetése pénzben (beleértve a borértékét is) 180 mft., búzában 112 véka.

Az idősebb tanáré : pénz 80 mft, bor 80 veder, búza 80 véka.

Az ifjabb „ „ (30 „ „ G0 „ „ 00 „

Szálláspénz egynek 25 mft, a többinek az ekklézsia adott ingyen lakást.

Ezeket hol javították valamivel, hol lejebb szállították, csak a köztanítók kaptak változatlanul évi 16—ltí mftot, és pedig két tanítónak e díjat 1857-ig az ekklézsia fizette, a többit a vallásközönség.

1792. szept. 1-től nagyot javult a helyzet, mert a Suki László hagyománya lehetővé tette, és a főtan. 1793. jan. 30-án meghatározta, hogy 1792. szept. 1 -tői kezdve a rectori fizetés 100 mft, mortualis angária 00 mft.

') Az osztálytanítóknak tanítványaik — 1848-ig — minden országos vásár napján és zöld erdőre menetelkor — a mi kétszer volt évente — ajándékot, nundinale-t is vittek.

5