Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1900

XL VI

mári Sámuel (Harangláb) stb. Az utolsó ily patronéhoz, Miske Iim rénéhez 1858. karácsonban volt legátus. A szétszórtan lakó több híveket is fölkeresték ily módon és pedig három részre osztva, u.

m. Szilágyság, Mezőség és Marosszék, Hunyad- és Zarándmegve; Mindegyik legátust egy „comes“ vagy „mendicans“ szolgafiú kisérte. A hozott összeg Vi6-e majd Y3_a mer>t a seniornak, Y3-a a hozó- nak, a többi közös osztályra maradt. Az egyházakban a híveket házanként keresték meg. Abrudbányai híveinktől ily módon 1710-től 1799-ig összesen 2815 mft 56 dr folyt be a tógások s mintegy harmada a mendicansok részére.

A főtanács 1857-ben 31. sz. a. az összes legatiókat is megszüntette, de egyes ekklésiák kivánata szerint ma is fennáll.

Mennyi kedves emlék, víg történet, adoma fűződött a legátusok és mendicansokhoz!

Üdvözlés.

A vidékről Kolozsvárra érkezett urakat és uraszszonyokat az „exploratorok“ tartották számon. A jelekből azt lehet következtetni, hogy ezek ma is kitűnő, „detektívek“ lennének. A vendég alig pihente ki az akkor terhes utazás fáradságát, bekopogtatott a „Senior“ által kiküldött két-négy diák s a szerencsés megérkezés feletti örömének kifejezése után még áradozóbb szavakkal köszönte meg a kapott frtokat, melyek közös osztályra, szintén a divisió cassába adattak be.

Lakodalmi és temetési köszöntés.

A lakodalmi, keresztelési és temetési eseteket szintén az exploratorok kötelessége volt jó előre a „Coetus“-nak bejelenteni, mely illő versek írásáról és kedvező kilátás esetében ki is nyomatásáról, a lakodalomra ajándékvételéről stb. gondoskodott. Meg is volt a jó eredmény, mert a kollégium nagy kandéraiban a mendicánsok 3 napig hordták az ételt-italt s a vendégsereg dénárjai bőven peregtek a mulattató vers szavalok perselyébe.1)

') Midőn Henter János főgondnokot 1752. jun 15. Szamosfalván eltemették, özvegye 3 napig 3-szor vendégelte meg az egész tanulóságot; pénzben is adott 8 mft 19 drt.

1669. ápr. 1-én egy szőes lakodalmát is — szokás szerint — verssel és énekkel tisztelte meg a Coetus. Itt azt a tréfát engedték meg magoknak, hogy étellel, itallal jól megvendégelték, de utoljára róka húst adtak. Nagy hire lett a városon; így a diákok is megtudván, lett hadd el hadd, a szegény — meglehet ártatlan —szőcs családnak, míg a céhmester ki nem békítette.