Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1900
lisból, hivatalának szelleméből, a társadalomból és humanizmusból eredő kötelessége a gyakorló lelkésznek, melyek napról-napra, lé- pésről-lépésrc igénylik szivét, lelkét, értelmét, okosságát, anyagi segélyét. Itt orvosnak kell lennie a papnak, szóval, tanácsadással és természetben, mint mestere a Jézus Krisztus vala. Amott bírói szerep vár reá, mint Salamonra és az enyém és tied szent jogának ítéletét kell kimondania. Itt időjósnak kell lennie, mint a prófétáknak, amott természettudósnak, mint a csillagvizsgálók. Itt útba igazítás vár reá, mint a keresztúton felállított útmutatóra, amott meg őrállás tisztét kell teljesíteni, mint katonának a csatamezőn. Neki meggyújtott égő szövétneknek kell lennie, mely egy pillanatig se hamvadoz, sónak, a mely meg nem izetlenedik. Neki több szívnek, léleknek és nyelvnek kell lennie egy szívvel, lélekkel és nyelvvel, hogy a különböző érzelmekhez beszélni tudjon, de a képmutatás és farizeuskodás legkisebb színezete nélkül, úgyszólva olyannak, mint a lakatos kezében a bokor kulcs, melylyel a különböző sziveket és lelkeket is felnyítani lehet, de ál- és tolvaj-kulcsnak lennie semmiesetre nem szabad. S mindezen ezer meg ezer különböző-féle kötelességekre nézve hol vannak a segítő és czélhoz vezető eszközök ? Azt érintem egy pár szóban, a gyakorlat teréről merítve, a mi irányadóid kell, hogy szolgáljon, mert igen sokat maga az iskola se adhat meg. A papi pályához mindenek előtt az úgynevezett rátermettség kívántatik meg, azaz: az ezen pályához vonzódó teljes szeretet, a mely aztán a felmerülő akadályokat is elhárítani tudja, mert a szent- irás szerinti félember — minő Jéhü volt - itt éppen nem érvényesítheti magát, vagy teljesen melegnek kell lennie egy papi pályára készülőnek, illetve a gyakorló lelkészet terére lépettnek, vagy ha hideg, korán félre kell vonulnia. A tapasztalat azt mondja, hogy a költő születik, nem lesz, továbbá, hogy mindennek születni kell! Nem ereszkedem e bizonyosan tapasztalatból merített eszmék birálgatásába, midőn a tapasztalat azt is kimondotta, hogy az élet a gyakorlat iskolája, gyakorlat teszi az embert, és hogy kiki a maga szerencséjének kovácsa. De annyit lehetetlen nem tapasztalnunk, hogy minden pályához s főleg a papi pályához megkivántatik, úgy az első, mint a
