Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

53

az áldozat és szenvedés, még édesebb lesz a megpihenés ott a mester lába előtt.

Ma inkább ajánlanám mindenkinek azt az utat, mert attól tartok hogy mind ott a hol önök eddig forogtak az életben, mind ott azt hallották, hogy a Jézus példája nem a mai világba való, annál valami reálisabb, modernebb, mondhatnák köznapiasabb kell, olyan a mi közelebb jár a mai kor eszmevilágához, mely a naturalismust bálványozza, és olyan a mely ízlelte a bűnt is a minek ez az időjárás bőv táplálékot nyújt. Ám lépjenek a Pál iskolájába hadd lássák meg, hogy mily sok áldozat, menyi keserű tapasztalat kell ahhoz, hogy az ember levetkőzhesse az ó embert és felöltse az újat s azután férfiúvá legyen és elhagyja a gyermekhez illő dolgokat. Nem félek én ettől az eredménytől, sőt azt hiszem, hogy a leendő unitárius lelkésznek éppen erre van szüksége.

Ez az út vezette a mi egyik modern prófétánkat, a világhírű Channinget is a kereszténység legnagyobb lelkipásztorai közé.

Eleinte nem érzett hajlamot a papság iránt. A jogról, a természettudományokról gondolkozott, s végűi orvos akart lenni, mert arra a gondolatra jött, hogy itt nagyobb tere nyílik a hasznosságra. »Éretteb éveiben, vagyis 16 18 éves korában — irja — a

hitetlenség és megbizhatlanság a mit Francziaországból vittek át oda, arra indítottak, hogy kezdjem vizsgálni a kereszténység igazságait, és igy jöttem rá hogy mire teremtettem«. Midőn végűi átesett a pályaválasztáson, hálát ad Istennek, hogy azt a pályát választotta a mely őt egyedül boldogíthatta«.

Az a mit egyik ifjúkori kedves barátjának ir, igen jól illik önökhez is uraim: »a mi szent vallásunk fő megkülönböztető

sajátsága: az alázatosság, a szív tisztasága, megbocsátás még a legnagyobb ellenségnek is, türelem a legmélyebb bántalmak között, magunk eltávolítása a világi élvektől és foglalkozásoktól, és őszinte mély szeretet Isten iránt, a mi ismét a munkás életben nyilványúl«.

És még csupán egyet hallgassanak meg a legnagyobbak közűi: »Türelem, kitartás, imádkozás már is megsegítettek némileg és ha még azt is figyelembe vesszük, hogy az őszinte kívánság soha sem kerüli el a figyelmet, a valódi törekvés soha sem marad támogatás nélkül, akkor ne csüggedjünk, hanem tegyünk bár ki-